Ludas Matyi, 1993 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1993-01-06 / 1. szám
HU 0 R S P 01L 11 T 11K A Mottó: „Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes” (Szenes Iván) □láh Sándor annak a 36-os kisgazda képviselőcsoportnak tagja, akiket nem szabad kisgazdának nevezni. Sőt, nemrégiben még az is szóba került, hogy esetleg ebből a képviselőcsoportból is kizárják. Szerencsére ez nem történt meg, különben most Oláh Sándor hovatartozását valahogy így kellene megfogalmaznunk: O. S., a Kisgazdapártból kizárt 36-os frakcióból kizárt nem-kisgazda kisgazda... A kizártak közüli kizárás akkor merült fel, amikor a képviselő lemondásra szólította fel a belügyminisztert, az október 23-án történt Kossuth téri botrány miatt. -Képviselő úr, ön ezt a felszólítást a kormánypárti frakció tagjaként tette. Komolyan gondolta, vagy csak viccelt? -Nem vicceltem, ám olyan komolyan se gondoltam, mint amilyen komolyan fogadták. -Megbánta? - Furcsa lenne, ha most, utólag nekiállnék magyarázkodni. Az én koromban lehet hibázni, de a legnagyobb hiba a magyarázkodás lenne, mert az mindig gyanús. -De nekünk elmondaná, mi indította erre a felszólalásra ? - Természetesen, hiszen nem titok. Októberben betegségem „kikapcsolt” a politikából. 22-én, tíznapi kezelés után azzal bocsátottak el a kórházból, hogy otthon további tíz napot pihennem kell. Ez idő alatt egyetlen politikussal nem beszéltem. -Ez a tény nyilván segítette a gyógyulásban. -Persze azért figyelemmel kísértem az eseményeket. Értesüléseimet onnan szereztem be, ahonnan minden átlagos magyar polgár: a rádióból, televízióból, sajtóból. A tévében látottak arra sarkallták, függesszem fel betegszabadságomat, és elmondjam véleményemet. Felszólalásommal - még ha közvetve is - a miniszterelnöknek kívántam segíteni. Így fogalmaztam: kérem a belügyminisztert, segítsen a miniszterelnöknek azzal, hogy felajánlja a lemondását - amit aztán Antall József vagy elfogad, vagy nem ... Sajnálom, hogy indítékomat félreértették, mondanivalómat komolyabban vették, mint szántam. -Felszólalt a Csurka-tanulmánnyal kapcsolatban is. - Igen, és ennek felemlegetése is mindmáig tart. Már untam, hogy a felszólalás után vagy huszadszor kérdez a sajtó, mondjak véleményt. Akkor viccesen ezt mondtam. Úgy fogom fel a Csurkaügyet, hogy van egy nagy, kék szemű bébi, aki játszik a homokozóban, és az ott elmenőkre rászórja a homokot. A száraz homok, mint köztudott, lepereg. Ám jön egy intrikus felnőtt, aki vizet önt a homokra, hogy elrontsa a gyerek játékát. És a gyerek ezt nem veszi észre, továbbra is dobálja a homokot - csakhogy az már sár... Annak már meg kell száradnia, hogy leperegjen. -Milyen a viszonya Torgyánnal? - Nem tagadom, hogy ha úgy hozná az élet, ha holnap vagy holnapután úgy alakulnának a dolgok, megszorítanám a kezét. Hogy addig se tudjon rossz irányba öklözni... -A politikában lehetséges az ütéseket ilyen tréfával elütni ? -Szerintem a politikában sokat számít a pillanatnyi diszponáltság, no meg a szerencse. Egyik napról a másikra nem lesz okosabb valaki, csak azért, mert politikára adta a fejét. A lehetőségeket a helyzetek adják - csak észre kell venni. Mert azonnal el is lehet szalasztani őket. Az Antall-kormány nagy mulasztásának tartom, hogy azonnal glasszékesztyűt húzott. Idejében kellett volna megcsinálnia a sokat emlegetett „nagytakarítást”. Ha valakinek a kiskutyája a szőnyeg közepére piszkít, azonnal bele kell verni az orrát, mert másnap már nem tudja, miért kapta. Azonnal kellett volna... MÁTYÁS ISTVÁN és SZUHAY BALÁZS beszélgetése OLÁH SÁNDOR Torgyán Józseftől független képviselővel - Rendben van, Lajoskám, hogy a színházban nem politizálunk. Azért a jobb, meg a bal oldalt mégsem kellett volna kivinni. HÁROM KIRÁLYOK -Remélem, nem veszik észre, hogy álruhás kisgazdák vagyunk! "