A világháború története 1914-1918, 5. kötet
A török félhold harca
A Dardanellák ostroma A Dardanellák bejáratát, mint térképünkön látható, két szemben fekvő erőd , a Szeddil-Bahr és a Kum Kale védelmezte. A Dardanellák ostromára induló hajóhadnak először is ezt a két modern, hatalmas erődöt kellett ártalmatlanná tenni. A központi hatalmak katonai szakértői első perctől kezdve azt hangoztatták, hogy az antant vállalkozása feltétlenül fiaskóval végződik. — Föltéve — mondották, — hogy a hatalmas dreadnoughtok 8—10 kilométerre hordó óriási ágyúikkal rommá lövik a Dardanellák kapuját őrző két erősséget, akkor ez még mindig nem jelenti a Dardanellák elfoglalását. Ez csak a bejáratot tenné szabaddá, de nem magát a tengerszorost, melyet mintegy 70 kilométer hosszúságban többszörös aknasorok zárnak el, a két parton pedig az erődök egész sora dominál. — Tegyük föl azonban, hogy elesik a szoros kapujának két erődje és az ostromló flotta előtt megnyílik az út a Dardanellákon fölfelé. A hadihajók akkor sem mernének és akkor sem tudnának végigjutni az aknákkal beszórt szoroson. Fölszedni, kihalászni ezeket az aknákat képtelenség, mert a partokon végig erődök vannak, amelyek golyózáporral árasztanák el a szorosba bemerészkedő ellenséges hajókat. A szoros szűkebb részein, ahol a A Dardanellák térképe, amely világosan megmutatja, milyen nehéz, szinte lehetetlen feladatra vállalkozott a francia-angol flotta, mikor ostrommal akarta elfoglalni a szoros bejáróját