MHSZ Vezetők Lapja, 1968 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
Amikor az 1968-as esztendőre gondolunk, annak nemzetközi eseményeire, aligha feledhetjük el, hogy milyen nagy öröm és megtiszteltetés a magyar kommunistáik számára, hogy nemsokára, februárban éppen Budapesten kerül sor a testvérpártok konzultatív találkozójára. Ennek a konzultatív találkozónak az a feladata, hogy előkészítse a kommunista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozását. Az egész nemzetközi sajtó rendkívüli érdeklődéssel fogadta Komócsin Zoltánnak a budapesti találkozóról szóló cikkét, amely világosan összefoglalja a februári tanácskozás jelentőségét. „Mindenki számára világos, hogy a konzultatív találkozó nem azonos a nagy nemzetközi tanácskozással” — állapította meg Komócsin Zoltán és leszögezte, hogy az egyes küldöttségek szabadon, demokratikusan kifejtik pártjuk álláspontját minden, a nemzetközi tanácskozással kapcsolatos kérdésben, esetleg más olyan problémákban is, amelyeknek megbeszélését az adott időpontban szükségesnek vélik. Azoknak a millióknak, akik szívükön viselik a világbéke, és az imperializmus elleni harc ügyét, régóta az a kívánságuk, hogy a kommunista és munkáspártok egységéért minden lehetséges módszerrel küzdeni kell. Jól tudjuk, hogy az egyes pártok mindenekelőtt azzal szolgálják hazájuk és a nemzetközi haladás közös ügyét is, ha helyes, jó politikát folytatnak a saját országukban és a nemzetközi porondon. De vannak természetesen a testvérpártoknak közös érdekű együttes feladataik is. „E kettő kölcsönhatásban áll egymással: az egyes pártok önálló tevékenysége elősegíti a nemzetközi mozgalom egészének erőgyarapodását és megfordítva — az együttes, közös, öszszehangolt erőfeszítések, kedvezőbb helyzetet teremtenek az egyes pártok nemzeti keretek között folytatott eredményesebb harcához” — mondotta Komócsin Zoltán. Az elmúlt esztendőkben nagyon sok két- és többoldalú találkozó, eszmecsere volt a nemzetközi kommunista mozgalom különböző osztagai között. Világos dolog, hogy az ilyen találkozók nagy segítséget nyújtanak egymás tapasztalatainak hasznos tanulmányozására és egyúttal kifejezik az egyes pártok önállóságát és függetlenségét is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak az az egyetlen módja a kommunista és munkáspártok egységéért vívott küzdelemnek. A magyar kommunisták — együtt a nemzetközi mozgalom osztagainak többségével — síkra szálltak és síkra szállnak a testvérpártok nagy nemzetközi tanácskozásának megtartásáért. Ennek a nagy tanácskozásnak — amelynek kérdéseit éppen most februárban a budapesti találkozó határozza majd meg, egyik legfontosabb és legaktuálisabb témája az imperializmus elleni harc mai feladatainak megvizsgálása lesz. Ha valaki végigpillant napjaink világán, látnia kell, hogy óriási és egyre növekvő erők állnak szemben az imperialistákkal és küzdenek az agresszió megfékezéséért és visszaszorításáért. Az is világos dolog a nemzetközi helyzet minden szemlélője előtt, hogy ennek a harcnak a fő erejét a kommunista és munkáspártok adják. Minden olyan lépés, amely segít abban, hogy megszilárduljon és , helyreálljon a nemzetközi munkásmozgalom egysége, éppen az imperializmus feletti győzelem egyik igen fontos feltétele. A haza nagy kérdései a nemzetközi politika aktuvális problémái, a nemzetközi munkásmozgalom előtt álló feladatok kérdései álltak a közvélemény érdeklődésének homlokterében 1967. és 1968. fordulóján és amikor előretekintünk az 1968-as évre, nyugodtan állapíthatjuk meg, széles és sokoldalú lehetőségek egész sorát rajzolta fel az ország dolgozó népe előtt az országgyűlés ülésszaka. Lehetőségeket, amelyeknek megvalósítása a munkától és helytállástól függ. A hazai kérdésekben, a gazdasági építés terén a mindennapi munka, a gépeknél, a földeken és az íróasztaloknál lelkiismeretesen elvégzett feladatok biztosítják, hogy 1968. eredményes esztendő legyen, ami pedig a nemzetközi politikát illeti, ott az elveinkhez való szilárd ragaszkodás, az imperialistaellenes erők szilárd együttműködéséért, a nemzetközi munkásmozgalom egységének helyreállításáért folytatott küzdelem az év feladata. 2