A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
M - mormota - morog
mormola de valószínűbb, hogy hangutánzó elem. E szócsaládba tartozik a mormol játszi alakítású változataként a N. mormicol 'dünnyög, mormog' (CzF.) is. Hasonló hangalakú és jelentésű hangutánzó igék más nyelvekből is idézhetők: lat. murmurare; ném. murmeln; rom. mormoi; stb.: 'mormog, morog'. — A mormol német és szláv származtatása téves. CzF.; Halász: Nyr. 10: 246; Miklosich: Nyr. 11: 320; Simonyi: NyK. 17: 51; Melich: Nyr. 24: 348; NyK. 33: 43; Luntzer -Melich: DOLw. 184; Horger: MNy. 22: 345; Tolnai: Nyúj. 47; Techert: MNy. 32: 245; Skalicka: SbFil. 11: 78; Szóf Sz. mormoga.; Kniezsa: Szlisz. 892; Ruzsiczky: Kaz-Tájsz. 302; Bárczi: A Lingu. 17: 3, 10. (Kluge: EtWb.20 415.) Vö. morc, mord, morog. mormota 1793: ,,A' Havasi murrogó, Marmotta nevű nagy egerek . . . el-búvnak" (Mátyus I.: Ó és új Diaet. 6: 300. NSz.); 1794: mármot (Nagy S.: Isten jós. 294: NSz.); 1799: marmotát gr. (Fábián J.: Term. hist. 418: NSz.); 1881: mormota (Torkos L.: Kigyóbőr 111: NSz.); J: 1. 1793: 'egy fajta havasi rágcsáló; Murmeltier' (1. fent); 2. 1891: 'álomszuszék, hétalvó; Langschläfer' (Bródy S.: Színészvér 122: NSz.). — De vö.: 1731 : ,,margarétásoktól és murmiltiresektől" sz. (Nyr. 30: 471); 1793: murmutér (Látrai: Tan. könyv 18: NSz.); 1846/1951: mormotér (Petőfi: DM. 2: 80: NSz.); 1851: murmutir (Bernát G.: Freskó. 3: 70: NSz.). Vö. még 1793: ,,A mormolókat, murmelthier, a parasztok itten jó izűen eszik" (Sándor I., Külf. út. 549. NSz.). Latin eredetű; vö. újkori lat. Arctomys marmota, Marmota marmota 'havasi mormota'. Megfelelője számos nyelvben megtalálható; vö. pl.: ang. marmot; fr. marmotte; pl. marmotta: 'mormota'. A lat. marmota előzménye egy más montanus vagy mus montis (tárgyesetben murem montis) [tkp. 'hegyi egér'] kifejezés volt; a közvetítő fokra vö.: k. lat. mormotana; pl. R. murmontana: 'mormota'. — A magyarban a mormota alakban való megállapodást az okozta, hogy a nyelvérzék a szót hangutánzó jellegűnek fogta fel, s a mormog, mormol igékhez kapcsolta. Az állatot hangutánzó igék főnevesült igenevével is jelölték (l. fent mormoló, murrogó; vö. még mormogó, morga: Nyr. 7: 166). Az állatnév hangutánzó szóként való magyarázatának és átformálásának mintája német is volt. Az újkori lat. marmota előzménye ugyanis a középlatinból vagy a régi olaszból a németbe is átkerült (vö. óm. murmuntín, km. mürmendîn ), s itt később népetimológiás alakulással, a murmeln 'morog, dörmög' és a Tier 'állat' szavak belejátszásával Murmeltier lett belőle. Ennek átvétele volt a magyarban sokáig még a mormota mellett is élő murmilir, murmutér, mormotér stb. (1. fent). — A mormota hosszú, 9—10 hónapig tartó téli álmot alszik; innen a 2. jelentés. — Olasz származtatása nem fogadható el. CzF.; Fialowsky: Nyr. 7: 166; Kúnos: Nyr. 12: 63®; Kovács: Latel. 27®; Körösi: OlEl. 33; Szarvas: Nyr. 26: 19; Simonyi: Nyr. 30: 471 ; Alföldi: Nyr. 40: 429; Karinthy: MNyTK. 73. sz. 43. (OxfEnglDict. Marmota. ; Walder Hofmann: LatEtWb.32: 132; Wartburg: FEW. 6/3: 246; Kluge: EtWb.20 495.) morog: 1290: ? ,,St. Kuu dictus . . . de Murgo de eadem Cu (de Budrug)" sz. hn. (Györffy 1: 724); 1372 k./1448 k.: ,,[na]potetteg morognak [a barátok]" (JókK. 95, csonkult szövegrészletben); 1770 k.: murogása sz. (MNy. 64: 96); 1784: murrogni sz. (SzD. 53) ; 1863: morrog (Kriza: Vadr. 342); — merrog (NyK. 31: 413); morrag, murrag (ÚMTsz.). 1: 1. 1372 U./1448 k.: 'zúgolódik; murren zsörtölődve, magában dünnyög; murmeln (Person)' # (JókK. 153); 2. 1519: '(állat) barátságtalan, mély, berregésszerű hangot hallat; brummen (Tier)'# (JordK. 30); 3. 1636: 'korog (gyomor, has); knurren' (Pázm. Pród. 424, NySz.); 4. 1772/ 1912: 'morajló, mélyen zúgó hangot ad, Krausen' (Bessenyei: Emb. próbája 77: NSz.). Sz. morgás 1372 U./1448 k.: morgás (JókK. 153) | morgatta személyragos igenév 1416 U./1466: morgattoc gr. (MünchK. 184) I morgódik 1493 k. : morgodonk gr. (FestK. 409) I morgolódik 1519: morgolodnak vala gr. (JordK. 536) || mordul 1550: „Öszveveszés és nagy feddés, káromlás, mordúlás" sz. (RMKT. 6: 24). 1604: „Megmorduloc: Immurmuro" (MA.). J: 1. 1550: 'durván, haragosan (rá)förmed valakire; jemandem barsch anherrschen' (1. fent). 2. 1604: 'morogni kezd ; beginnen zu brummen ! egyszeri, morgó hangot ad ; eins brummen' # (1. fent) K moraj 1805: ,,Ágyúk dörögnek! rettenetes veszély Zúg, mint dagadt felhők morajja" (RMKtár. 39. sz. 197); 1811: moraj (Kazinczy: Lev. 8: 328). J: 1. 1805: 'természeti erők előidézte mélyen zúgó, tompa hang; Brausen'* (1. fent). 2. 1811: ? 'tömeg zaja; Murren eines Menschenhausens' # (1. fent). 1854: 'ua.' (Degré: Kai. 2: 226: NSz.). — Sz. ~lik 1854: morajlott gr. (Degré: Kai. 2: 226: NSz.). Hangutánzó eredetű szócsalád. Hangalakja az ember, állat rendszerint barátságtalan hangmegnyilvánulásait, illetőleg valamely természeti erő mélyen, vészjóslóan zúgó hangját jeleníti meg. A moraj a nyelvújítás korában emelkedett irodalmi nyelvi szintre. — Hasonló hangutánzó igék más nyelvekben is vannak (1. mormola.). 959 morog.