Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről 3. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 57. (Budapest, 1889)
Első előadás. Megnyitó
Szerencsére ügyünk az Assistance publique felvilágosult vezetőjének érdekét felkeltette és jelenleg minden nehézség eltávolíttatott, s ma egy 60 ágyból (40 nő, 20 férfi számára) álló klinikai osztály van berendezve. Nem tudom eléggé köszönni Quentin úr buzgóságát, melylyel ez alkalommal törekvéseinket támogatta. Ezen módon az ápoldához előbb egy ambulantia és aztán klinika * csatoltatott. Ez a kettő bensőleg összefüggő egészet képez. Van pathologiai-anatómiai múzeumunk photographál és gypsöntésre szolgáló atelierrel, anatómiai és kórélettani laboratoriumunk, mely egész ellentéte ama szűk, rosszul világított helyiségnek, mely 15 év óta egyedüli menedék helyünk volt — nekem és tanítványaimnak — és melyet mi büszkén «laboratórium »-nak neveztünk; egy ophthalmologicus cabinetünk mint elkerülhetetlen kiegészítő része minden neuropathologicus intézetnek, és tantermünk, melyben szerencsém van Önöket fogadni s mely — mint látják fel van szerelve minden modern demonstratiós készülékkel. Végre van még egy osztályunk, mely az elektrotherapia és elektrodiagnostikához szükséges mindenféle készülékkel el van látva, hol számos beteg hetenkint háromszor állapotának megfelelő elbánásban részesül. Ama odaadó támogatás, melylyel kiváló barátunk, a ház igazgatója Lebas úr ezen intézet berendezése közben kísért, minden dicséretet felülmúl. Látják, mily gazdag segédeszköz áll rendelkezésünkre! A mi dolgunk azt felhasználni. Ami engem illet, reményem — habár az életnek már egy oly lépcsőjére jutottam, hol a látóhatár szűkülni kezd — elég erőt s bizalmat fogok még találni magamban, hogy ne maradjak feladatom mögött. III. Uraim, még néhány principiális természetű ellenvetésekre és megjegyzésekre kell néhány megjegyzést tennem, melyek az új tanszék felállítása alkalmával önök közül valószínűleg sokak előtt felmerülnek. Valószínűleg feltették pl. azt a kérdést, váljon az orvostanban egy új specialisálásnak hivatalos elismerése valóban czélszerű és jogosult-e és váljon a már megkezdett után tovább haladva, nem fenyeget-e ama veszély, hogy tudományunk egysége a szétforgácsolás által . Ez az idegbetegek felvételére van korlátozva.