Kövesligethy Radó: A mathematikai és csillagászati földrajz kézikönyve - A tudományos földrajz kézikönyvei 1. (Budapest, 1899)
III. szakasz: Az évi mozgás
bolygók, Mercur és Vénus mozgását ugyanazon ábrán mutathatjuk be, csakhogy akkor B veendő a Föld helyett, a Mercur vagy Vénus helyett. A balra, egészen az állócsillagokig megnyújtott látósugarak mutatják azután, hogy a felső és alsó conjunctió alkalmával a mozgás direct és retrograd, s hogy stationálás lép fel azon pontokban, melyekben a Földről a bolygóhoz húzott sugarak a pályát érintik. Külön ábrában (148. ábra) is mutathatók be ezen viszonyok. Ha a bolygó keringése alatt a Föld az F1 F5 utat teszi meg, Fx és Bx, F2 és B2 egymásnak megfelelő helyek, akkor látnivaló, hogy az F1 Bs és F5 B5 helyzetek a legnagyobb keleti és nyugati elongatiónak, az F3 Bs a felső conjunctiónak felel meg. A két elongatio között fekvő hosszabb pályadarabon a bolygó direct, a közöttük lévő rövidebb íven retrograd mozgású. Mint bennünket különösebben érdeklő esetet végül még a Nap látszó mozgását is tárgyalhatjuk. Legyen a 149. ábrában F, és N, a Föld és Nap egy összetartozó helye, F, F2 F3 a Földnek a Nap körüli körnek vett pályája. A Föld bizonyos idő múlva F2-be jutott, de mi, kik e mozgásáról közvetlenül tudomást nem szerezhetünk, a Napot most is a régi irányban keressük. Ha tehát F2 ből, a mozgás kiindulási helyéből párhuzamost vonunk az új látóvonalhoz F2 Nj-hez, akkor a távol- 147. ábra. Külső bolygó direct és retrográd mozgása.