Antik Tanulmanyok 19. (1972)

1. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi János György: Majom alakú etruszk plasztikus vázák

1* MAJOM Al.AKÚ ETRUSZK VAZÄK 3 Koppenhága, Nemzeti Múzeum 3803, Orvieto környékéről (a. típus?); Chieti, Museo Nazionale 3118, ex coll. G. Pansa (e. típus); Nir David (Izrael), Museum of Mediterranean Archaeology két példány (d. és f. típus; K. Schefold, Meister­werke griechischer Kunst, Basel 1960, pp. 147­8, nos 125 —6, illusztrációval); Basel, Antikenmuseum­ 185 (e. típus; vö. K. Schefold E. Berger M. Schmidt, Führer durch das Antikenmuseum, Basel, s. a., p. 115); Bonn, Akademisches Kunstmuseum 1564 (f. típus); egykor londoni műkereskedelemben (a. típus; Sotheby, Cat. 19th Oct. 1964, n° 146, ill.); egykor philadelphiai műkereskede­lemben (d. típus; Hesperia Art Bulletin 17, n° 110). McDermott listájának 442. számú darabja most a Fogg Museum of Art-ban van (k­sz. 1960.290). Princetonban (Univ. Art Museum 77) van egy f. típusú példány, amely azonos lehet McDermott 450. számú darabjával. Ezekhez járul a budapesti váza, amely McDermott a. típusának képvi­selője, de az oldalhoz szorított balkéz ennél a típusnál igen ritka, az állat hátát díszítő említett geometrikus minták pedig egyelőre párhuzam nélkül állnak az etruszk majom-edényeken, csak a fentebb felsorolt, londoni műkereskedelembe került példány leírása említ vonalas rajzot a majom testén. A lelőhely hitelessé­gét valószínűvé teszi, hogy a római Museo di Villa Giulia két majom-edénye (k­sz. 27306 7 ) McDermott, nos 429 30) ugyancsak Leprignanoban került elő. Az etruszk majom­edényeknek ebben a csoportjában Higgins két válto­zatot különböztetett meg.1,1 Kétségtelen, hogy az etruszko-korinthosi plaszti­kus edények más csoportjaihoz hasonlóan itt is elkülöníthető egy finomabb és egy durvább pontokkal díszített változat; az előbbihez tartozó majom­edé­nyeken az állat teste általában szélesebb, végtagjai aránytalanul vékonyab­bak, mint a durva pontozású vázákon szokásos, és a váll, térd és kerek fekete foltjai is többször elmaradnak. (Jó példa a két változatra Firenze, Museo Arche­­ologico 4208 és 4207 , McDermott, n° 452 és 453, az előbbi a finomabb, az utóbbi a durvább pontokkal díszített változat.) A két véglet között azonban átmeneti formák is vannak, mint elsősorban az egyik vatikáni (McDermott, n° 416) és az erlangeni (McDermott, n° 430a) váza. Ez igazolja az egész csoport összetartozását, de ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy az egyes példányok megformálásában nem egyedül a görög mintaképeknek, hanem az etruszk mesterek variáló tevékenységének is szerepe volt. Ez már magában véve is kérdésessé teszi, lehet-e Higginst követni, amikor a fenti két változat közti különbséget egy korábbi illetve egy későbbi korinthosi változat hatásával magyarázza, s a két változat abszolút datálását is erre alapozza. Annyi min­denesetre valószínűnek látszik, hogy a finomabb darabok tipológiailag koráb­biak; ez viszont talán azt a következtetést is megengedi, hogy a forma etruriai kialakításában Magna Graecia-i közvetítéssel keleti görög plasztikus edények­nek volt a fő szerepük.10­11 Ebben az esetben még inkább illuzórikussá válik a korinthosi előképek alapján való datálás, amely természetesen egyébként is 10 s. h., McDermott listájának 410., 443. és 448. számú darabját az ő katalógusá­nak 1685. számú vázájához kapcsolja, a többit a 1686. számúhoz. Mint az alábbiakból kitűnik, az utóbbiak közül is néhány az első csoportba tartozik. 11,7. Ducat, Les vases plastiques rhodiens, Paris 1966, pp. 123, 172, 176. Egy Szi­cíliában gyakori típus: Winter, Typen­­,ρ. 222, n° 10. McDermott jegyzékének 426. számú, Megara Hyblaeából származó darabját a siracusai múzeumban nem tudtam megtalálni. Vö. most McDermott d. típusának egy állítólag Magna Graeciából származó párhuzamát, öblös testtel: Hesperia Art Bulletin 50 (1970) n° 19.

Next