Antik Tanulmanyok 22. (1975)

1. szám - Tartalomjegyék - TANULMÁNYOK - Harmatta János: Oeconomica Iranica - Töttössy Csaba: A görög és latin infinitivus-os szerkezetek - Borzsák István: Tacitustól Ammianusig - Ritoók Zsigmond: Egy új, görög nyelvű varázspapirusz - Szepessy Tibor: Csoda és irónia: Paulinus Nolanus 6. nataliciuma - Maróti Egon: A vízimalom európai elterjedésének történetéhez - Durzsa Sándor: Egy Boethius-kommentár az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - LATIN OKTATÁS

HARMATTA JÁNOS OECONOMICA IRANICA Míg a Sasanida Királyság földtulajdonviszonyaira, adórendszerére és államháztartására vonatkozólag aránylag gazdag írásos forrásanyag áll a kutatás rendelkezésére,­ a gazdasági életére vonatkozó közvetlen források, a gazdasági dokumentumok, amelyek olyan hatalmas mennyiségben marad­tak fenn a hellénisztikus, római vagy bizánci Egyiptomból, csaknem teljesen hiányoznak. Éppen ezért a gazdaságtörténeti kutatások szempontjából döntő fontosságú lenne annak a kisszámú pehlevi papirusznak a hozzáférhetővé tétele, amelyek a VII. századi perzsa uralom évtizedéből maradtak fenn Egyiptomban.2 Nem kevésbé értékes forrásanyagot jelenthetnének azok a pehlevi ostrakonok sem, amelyek Irán területén kerültek napvilágra, ha sikerülne megfejteni szövegüket.3 A helyzet ugyanis az, hogy éppen a pehlevi papiruszok és ostrakonok tekinthetők az egész középiráni írásbeliség legnehe­zebben megfejthető emlékcsoportjának, s számos kitűnő kutató fáradozása ellenére sem sikerült ezideig egyetlen darabot sem teljes egészében kibetűzni vagy értelmezni. A következőkben két ilyen dokumentum, egy papirusz és egy ostrakon szövegének megállapítására és magyarázatára szeretnénk kísérletet tenni, hogy ezáltal a sasanida kor gazdasági életére vonatkozólag új forrásanyagot tegyünk hozzáférhetővé a történeti kutatás számára.­ ­ A Basel-i pehlevi papirusz­ az egyetlen ilyen jellegű dokumentum, amelyről a tudományos közvélemény azt tartja, hogy szövege teljes, s hogy olvasata és értelmezése is teljes mértékben sikerült. Valójában azonban mind­ 1 A säsänida államháztartásra és adórendszerre Id. A. Christensen: L’Iran sous les Sassanides.2 Copenhague 1944. 122 skk.; F. Alt heim R. Stiehl: Finanzgeschichte der Spätantike. Frankfurt am Main 1957. 7 — 54; I. Hahn: Sassanidische und spätrö­mische Besteuerung. Acta Ant. Hung. 7 (1959) 149 — 160; F. Altheim: Geschichte der Hunnen. II. Berlin 1960. 181 — 191, III. Berlin 1961. 32 — 40; N. Pigulevslcaja: Les villes de l’Etat iránién aux époques parthe et sassanide. Paris —La Haye 1963. 133 —190. 2 Publikációjukra és a megfejtésükre tett kísérletekre Id. O. Hansen: Die mittel­persischen Papyri der Papyrussammlung zu Berlin. APAW 1937. Phil.-hist. Kl. Nr. 9. Berlin 1938; J. De Menasce: Recherches de papyrologie pehlevie. JA 241 (1953) 185 — 196; A. O. Perichanian: VDI 1961/3 78 — 93; J. De Menasce: Ostraca and Papyri. CII III. Vol. IV—V. London 1957. D. Weher: Einige Göttinger Pahlavi-Fragmente. IF 74 (1969) 32 — 38; D. Weber: Einige Beobachtungen an Pahlavi Papyri. Acta Orientalia 35 (1973) 83-88. 3 Ezek fényképeit J. De Menasce közölte: CII HI. Vol. IV—V. Pl. I XII. 1 Közzétette J. De Menasce: JA 241 (1953) 185 skk. és CII III. Vol. IV—V. PI. XXIV. No. 55.

Next