A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 11. 1884-1885
I. Irodalmi dolgozatok - Göndöcs Benedek: Bonyhay Beniámin emlékezete
I. Bonyhay Benjamin emlékezete. *) Eszembe jutnak a régi magyar költő szavai, melyekkel az irodalom újjászületése korában oly szépen énekelte : „Boldog, ki életében annyi jót tehete, hogy vele ki nem hal szép emlékezete!“ S eszembe jut a tisztes ősz, szelíd arczán az örökös nyájas mosolylyal, jóságos szemeiben az ifjúi lelkesedés tüzével, ajkain a letűnt kor gyermekét jellemző magvas, velős szavakkal, melylyel oly meleg védelmére kell minden szép, jó és nemes eszmének, minden közügynek, és ekkor önkéntelenül úgy tetszik előttem, mintha a rég hallgató dalnok egyenesen ő róla írta volna fentebbi szavait. — ... mert ő valóban annyi jót tett életében, hogy igen, igen sohá nem halhat ki szép emlékezete ! Több, mint félszázadig járt elő a veterán bajnok a közügyek élén előharczosként lobogtatva a haladás zászlaját, a ma élő szereplő nemzedéket, mint megannyi szeretett gyermekeit mintegy önmaga nevelte, buzdította, lelkesité a közjó előmozdítását czélzó tevékenységre, s a 80 éves agg, midőn az örök álomra hunyta le szemeit, miként egy új Simeon nyugodtan halhatott meg, mert megvalósulni látta ifjúsága és tettekben gazdag férfi korának reményeit s látta, hogy szeretett szülő .) Az életrajzi adatokra nézve az ifj. Jeszenszky Károly által a „Békés“-ben közölt necrologot használtam forrásul.