Vasi Szemle 1968 (22. évfolyam, 1-4. szám)

1968 / 1. szám - Vass György: Sárvár huszonkét éve

Szombathely vasúti csomópont jellege és gazdasági, tőkés szívó hatása nemcsak Sárvárt bénítja meg, hanem a megye összes tözöbb települését, beleértve a nálánál akkor még nagyobb és iparilag fejlettebb Kőszeget is. Mi az, ami Sárvárnak 1900 és 1910 között némi lökést ad a fejlődésben? Két üzem, a cukorgyár és a selyemgyár, az egyik a feudalista mezőgazdaság tőkésedéséből (Hatvany—Deutsch-féle cukorgyár), a másik egy francia, katoli­kus tőkebehatolásból (Chardonnet selyemgyár), de a növekedés még így is túl­zottan jelentkezik a számokban, mivel a lakosság gyarapodásának oka legalább 70%-ban egyszerű közigazgatási átszervezéssel jön létre. Sárvár ugyanis az 1900-as évektől sorrendben a következő közigazgatási egységeket szívja magába: 1902: Vármellék 1652 lakossal, Tizenhárom város 475 lakossal 1900. évi népszámlálás szerint. 1912: Saár 983 lakossal, Péntekfalu 1007 lakossal 1910. évi népszámlálás szerint. Ha ezeket a számadatokat összeadjuk, s összevetjük az 1900—1920 közötti növekedéssel, amely 6786 fő, akkor kiderül, hogy Sárvár lakosságnövekedése a természetes szaporodás és bevándorlás folytán 1900 és 1920 között mindössze 2699 fő, a többi 4117 fős növekedés mechanikus közigazgatási tevékenység folytán jött létre. Ez a számadat pedig a magyar mezővárosok lassan kapitali­zálódó szintjének fokozatát mutatja. A statisztika ezután híven szemlélteti az 1929. évi világgazdasági válság nyomán megszűnő selyemgyár okozta lakosságcsökkenést és a közismert francia­­országi kivándorlás arányait az 1930-as évek elején, amit az 1940-es évek vi­szonylagos konjunktúrája is alig tud ellensúlyozni, s a háború és a felszabadu­lás után az 1949. évi népszámlálás az 1941. évivel szemben már csak 10 025 főt talál Sárváron. Ellentmondásos, kapitalizmus kori negatív fejlődésével szemben vizsgáljuk meg, mi történt azóta és mi történik jelenleg Sárváron! Induljunk ki a következő számadatokból: A lakosság lélekszáma 1949-ben 10 025 fő 1960-ban 11 021 1965-ben 11 334 fő E számok arra utalnak, hogy bár a felszabadulás óta jelentősen nem nőtt a lakosság száma, sőt 1941-hez viszonyítva még mindig csökkenés mutatkozik, mégis kétségtelen, hogy 1949 óta lassú, állandó emelkedés van, annak ellenére, hogy az 1949 után országosan meginduló ipartelepítések, a nagyvárosok két­ségtelenül gyorsabb ütemű fejlődése és a munkaerőkereslet sok­ embert vitt el Sárvárról. E tényt azzal magyarázhatjuk, hogy a község gazdasági élete a má­sodik 5 éves tervidőszaktól kezdődően erőteljesebb ütemben fejlődik, s így Sárvár egyre nagyobb vonzást gyakorol a környező kisebb településekre. E vonást jól dokumentálják az 1961. január 1-től 1965. december 31-ig terjedő öt év népmozgalmi adatai. Vándorlási nyereség Népesség száma 1961. I. 1.. Házasság­kötés Élve­születés Halálozás Természetes szaporodás Népesség száma 1965. XH. 31. 11 030 391 662 592 +70 +234 11 334 4

Next