Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Bevezetés
t illeti, nem pedig Zeuszt a’ világ’ trónja“, és aztán e’ bölcs, laertai Diogenes' előadása szerint, ekkér kezdé a’ természetről írt nagy munkáját : ,,A’ világ’ anyagja együtt volt roppant tömegben; akkor hozzá járult az ész és mindent fölségesen elrendezett.“ Philosophiát illetőleg, hitelt felülmúló eredménynyel dús vala Anaxagorásnak e’ világnézete , föleg ama’ sokisten-hivésbe merült ősvilágban , és ép olly hatású, mint Mózsesnek ama’ nyilatkozata : „Kezdetben teremte isten a’ mennyet és földet“, mi megtetszik abból, hogy valamint a’ hellen bölcs alapmondata neki majdnem életébe került, mivel ez hadat szent a’ sokisten-hivésnek , úgy az ősvilág’ bölcsei e’ világnézetért öt magasztalai meg nem szűntek; és mintegy új philosophiai világ’ felfedezőjét erről nevezték el, öt Anaxagoras nus névvel tisztelvén meg. Őutána a’ hellen bölcsek különösen Athen’ philosophiai Pallas’ nagyszerű jelvében tisztelők a’ világot teremtő és rendező észt, ki a’ mythus szerint fegyveresen született, és sisakpánczélosan villant elő Zeusz’ agyából, azért hogy társalmakat és egyéneket életszépségre tanítson, ’s vezéreljen a’józan életbölcsek által. Már ezelőtt más nemzetek közt is fénylett némileg az életszépítő bölcseség; de sehol olly kellemes fényben nem világított, mint az észnek oltárt, ’s templomokat emelő helléneknél, kiknél az ész leánya, a philosophia, nem csak született, hanem egyetemes bölcseleti fenségre is, és eddig meg nem közelített tökélyre emelkedni látszott, főleg a’ nagy Socratest munkája által. Szükség, hogy az igaz philosophia’ eredetét illetőleg tisztében legyünk, és ismerjük a’ kútfőt s forrást, mellyböl ez kibuzgott; mert ezt ismerve, ismerendjük ennek eszméjét, körét, és főirányát, mellytöl e’ tudományok’ királynéja sok kép, és sokszor eltávozva, elferdült, ’s e’ friatt olly magasságra jutott, hogy pár ezer év óta miveltetve, még ma sem bírt szilárd állapotra jutni, sőt, mi megfoghatatlannak látszik, jelenkorunkban magát értelmezni sem bírja. Anaxagorást illeti tehát a' dicsőség, hogy ő a’világ'harmóniája' nőelvét kitalálta, és ezt az örök,’s végetlen isteni észben létezni hirdette; látott és észlelt e’ bölcs törvényszert és czélirányt a’ kült természetben, melly ennek külalakját széppé teszi, és a’ melly sem a’ vak sors, sem a’ buta véletlen, hanem egyedül az öntudattal munkás ész’ müve lehet. Ő tehát a’ természet’ vizsgálatában helyezé az élet és philosophia fő czélját, melly elvéhez hű is van a haláláig, megalapítva az egyisten-hivést, mellyért az athenaeiektöl halálra ítélteték, de Pericles’ munkája által, innen Lampsacusba menekült. A’ nagy Socrates is hű vala Anaxagoras’ főelvéhez ennyiben, hogy ő is elismeré azt, miképe’ világ harmóniája és szépsége alapja az egy örök és végetlen észben rejlik ; de ő már nem az eget és földet téve vizsgálata tárgyául, nem ennek rendjére, czélszerűre, és szépségbre függesztő szemeit, mint Thales és mások, hanem az ember, és ennek erkölcsi életét tűzi ki tanulmányául, és azt mi szépíti.