Toldy Ferenc: Toldy Ferenc összegyűjtött munkái 3. kötet (Budapest, 1870)
Magyar költők élete I.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY. 293 lépni. 1794 tavaszán „publicus praeceptorrá“ (segédtanítóvá) létetett, s itt kezdődik szerencsétlensége. Becsének érzése, tanítványai lelkesült szeretete elhízottá kezdvén őt tenni, rendetlenségeket engede magának, mik az intézet fenyítékével összeférhetlenek, kivált tanítói állásban ; s az érdemlett szigornak makacsságot, tiszteletlenséget szegezvén ellent, iskolai perbe fogatott. De elvett büntetése dacára is új panaszra adott nem sokára okot, midőn 1795-ben a húsvéti jótétemények elvételére Halasra küldetvén, Pestre is felrándult, hol a klastromi nyűgtől szabadnak érezve magát, időn túl múlatott, s tökéletlen számolásai miatt új pert vont magára, mely elől kitérvén, a collegiumból kizáratott. Elkeseredett kedélylyel, melyet a Magyar Hírmondóban megjelent előfizetési jelentése után tapasztalt hidegség még nevelt, s azért lemondva az írói pályáról, Patakra ment, s ott Kövy alatt a törvény tanulására adta magát. De a költészet szeretete nem sokára hatalmasan visszakövetelvén jogait, s ráúnván a jogászi pályára, be sem várva az 1796-ki tanév végét, e várost elhagyta, s egy ideig Kovács Sámuel bicskei rektornál tartózkodott. Az őszre Pozsonyba hirdetett nádorválasztó országgyűlés őt e városba vonta, hol alkalmat reményit magát bővebben megismertetni, s igyekezeteinek pártfogókat szerezni. E végre egy költői hetilapot indított meg Diétái Magyar Múzsa cím alatt, melyet részint kész, részint az akkori események által előidézett irány -költeményekből egymaga állított ki, s ez országgyűlés végéig, a XI. számig, folytatott. Olvasták, dicsér