Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, vagyis Az utóbbi negyedfél század kitünőbb költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. kötet (Budapest, 1876)

Tizennyolcadik század 1772 óta

320 TIZENNYOLCADIK SZÁZAD Iszom ha bánat éri ;­­ S ha szíhatok borocskát A gondjaim csúcsainak. Most jázminos lugasban E nyári hűvös estvén Lillámmal ülök együtt : Lillám velem danolgat, És csókolódva tréfál, Míg barna szép hajával Zephyr susogva játszik. Itt egy üveg borocskát A zöld gyepágyra tettem, És gyenge rózsaszállal Száját be is csináltam. Amott Anakreonnak Kellő danái vannak Kaskámba, friss eperrel. Egy öszveséggel ily sok Gyönyörűt, becsest ki látott ? S ki boldogabb Vitéznél ? 13. A szamócza. Illatja rozmarinnak, Méz ize a fügének, És a rukerc pirossá, Szájunknak és szemünknek S orrunknak is mi kellő ! Hát még, ha egyesülnek E kedves érezések ? Imé az­ért cseresznye Mely édes és piross is ; A sárgadinnye szagja Nárdus, s az íze nektár; A rózsa színe bíbor, S illatja finom ámbra. De rozmarinnal együtt A kis rukerc, fügécske, Cseresznye, sárgadinnye,

Next