Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, vagyis Az utóbbi negyedfél század kitünőbb költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. kötet (Budapest, 1876)
Tizennyolcadik század 1772 óta
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: 327 A szívem is majd meghasad, kedves Katóm ! Hogy képedet még csak nem is csókolhatom. Szegény legény vagyok , de csak egy csókot adj : Ihon van a szűröm, nesze, gatyába hagyj. De már reám sötétedett az éjjel is. Mégis csak itt kesergek én potomra is. Bús sorsomat kesergem én, s a szép Katát. Rózsám, aludj helyettem is. Jó éjtszakát ! IX. Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz. Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám ! Érted halok, érted élek, Száz leányért nem cseréllek. Megiidító orcácskádat, Csókra termett kerek szádat Ha a számhoz szoríthatom, Zsuzsiét nem csókolgatom. Oh hogy kotog a kebeled, Melyben szívemet viseled ! Oh milyen szép az ajakad, S arany láncra méltó nyakad ! Karcsú derekadon a váll Halhéj nélkül is szépen áll ; Nem úgy ám, mint a Mancié, Vagy a — majd megmondám kié. Szép a hajad szép szála is, Ha kis csikó hordozta is, Nem akasztott ember haja, Mint a Trézi rőt vuklija. Édes a te dandlásod, Jérceforma kotyogásod , Kittykottyod innepi ének Bús szívemnek, szegénykének.