Dékány István: Tudományelméleti alapok a társadalomtudományokban (Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok Köréből, 2/8., 1926)
Tudományelméleti alapok a társadalomtudományokban. Dékány István 1. tagtól. 1. A tudományok jelen kritikus helyzete. A tudományelmélet kultúrpolitikai vonatkozása. Az egység szempontja. 2. A történettudomány és a szociológia viszonya. 3. A valóságtudományi jelleg kifejlődésének nehézségei. 4. A valóság- és normativtudományi jelleg keveredése az államtudományokban. 5. A normativtudományok a tudományelmélet alapvázlatában. 6. A jogi norma minősége s a jogtudomány elméletének problémája. 7. A többi instrumentális tudományok. 8. A mentális habitusok formái. A kultúrpolitika jelentősége a tudományösszefüggés intézményessé tételében. 1. A tudományok fejlődésében oly krízis vonul el előttünk, amely váratlanságában, valamint arányaiban felülmúlja a történeti életben eddig található méreteket. A fejlődésben eddig is voltak stagnálások, sőt visszaesések, de az, ami ma fenyegeti a kultúrát, jellemében eltér a régi fejlődéskrízisektől. Nemcsak a tudományos gondolattermelés redukálódik egyre, hanem — sajnos, de tagadhatatlan tény — a közönségnek a tudományokba vetett hite is csökkenőben van. Nem minden tudomány hanyatlása jár súlyos gyakorlati következményekkel is. A csillagászat fejlődésének megakadását a kultúremberiség, úgy vélem, megrázkódás nélkül megmegbízja. Az okiratos szövegek megfejtésének ideiglenes felfüggesztődése nem fogja súlyosan érinteni kultúránkat. De nem így áll a dolog a szellemi tudományokra nézve, melyek emberi énünket analizálják; цет így áll a jogra, az államtanra, a közgazdaságtanra stb., mert ezek, az ember társadalmi életösszefüggéseit boncolják, s írják elő új életindulások kereteit. Nem így áll a történelemre, mert a történelmi kutatások elmaradása az ember történeti énjének, de egyúttal jövőről való tudatának elhomályosulását is magával fogja hozni. A tudományos fejlődés elmaradása kétségtelenül legsúlyosabb