Jendrássik Jenő: Helyreigazító észrevételek Thanhoffer Lajos úrnak (Értekezések a természettudományok köréből, 12/4., 1882)
2 JENDRÁSSIK JENŐ. T. úr idézett értekezése 15-ik lapján így szól: »Még egyetemi tanársegéd koromban tettem volt főnököm, Jendrássik tanár utasítására számos kísérletet ennek vizsgálására.» (Tudniillik — mint szerző mondja — vájjon az izom összehúzódásakor az anisotrop húsrészecskék rövidülnek-e meg, ami szerző szerint hihetetlen, avagy talán a Brücke, Stricker és mások által elfogadott disdiaklaszák más sorakozása okozza a harántcsíkolatok keskenyedését.) »Úgy jártam pedig el s azóta e vizsgálataimat igen sokszor ismételtem hasonló eredménynyel, hogy villámfolyammal való szakítási és nyitási rángásokat hoztam létre mikroskop alatt a kikészített béka egyes izomcsövein..........Azt látjuk kisebb és középerejű nagyításoknál és az izomcső erélyes összehúzódásakor, mint már azóta Jendrassik és Mezey figyelmeztetett, hogy az izomcsőben a harántcsíkolat mintegy varázsütésre apró szemcsékre — talán disdiaklaszákra — esik szét és az izomcsőben harántcsíkolat nincs jelen. Azonban kis idő múlva, ha a villámfolyamot nem vezetjük többé az izomcsőre, nyugalom áll be s azt látjuk, mintha a csíkolat megint helyreállana.« Mielőtt szerzőt tovább idézném, már itt kell egy megjegyzést tennem. Szerző ugyanis értekezésének már két előzetese(!) helyén oly módon nyilatkozik, hogy annak folytán az épen idézett hely is tévútra vezethető értelmet nyer. A 6-ik lapon így szól : »Újabban .... hosszas próbálgatások után, sikerült egy oly eljárásra jönnöm, mely tudtommal vizsgálataim megejtésekor e czélból az izommal nem tétetett.............Ez az emésztésben áll. Mint azóta meggyőződtem, Kühne egyik dolgozatában szintén használta az emésztést az izomidegvégződés kutatására. « A 9-ik lapon pedig így nyilatkozik :• Csak nemrég jutott, tudomásomra és szolgált nagy örömömre a hollandiak nyelvén írott egy értekezés, illetőleg ismertetés, melyet Engelmann tett közzé s mely Foettinger észleletei eredményeinek rövid felsorolása és konstatálásából áll.« És kevéssel odább, az előbbivel összefüggésben így folytatja : »Mint ebből látható, a már előbb Engelmann és általam tett észlelet kevés változással csak megerősítést nyer« stb. Ily előzmények után az olvasó könnyen a Mezey úrra és reám vonatkozó fennebbi idézetet is úgy érthetné, mintha megint a sors szeszélye üldözte volna szerzőt, úgy, hogy mialatt ő túlzott tartózkodásból és önmaga iránti szigorból és óvatosságból késlekedett közölni azt, amit évek előtt látott, arra mi azóta figyelmeztettük a szakkört.