Figyelő, 1871. január-december (1. évfolyam, 1-48. szám)
1871-04-24 / 16. szám
184 FIGYELŐ vel dolgoztam. S Praefatiójában szó lesz sírköve s annak históriája felöl, s a sírkövet rézbe is metszetem.“ — „Eddig olvastad Replicámat — igy hangzik egy más levél *) néhány sora — s reményihetem, hogy kevés napok alatt érteni fogom, hogy olvastad. Sajnálnám, ha lépésem Csereinek javallására érdemetlennek találtatnék. A gladiátoroskodás mindég kedvetlen dolog, de valóban nem tudom, miért kellene a Kis Imrék és szolide ferox Fazekas Mihálok igazságtalan vádját és impertinentiásokat elnyelni. Legalább azt nyertem, úgy hiszem, hogy Fazekas Mihály ezután nem fogja oly igen sietve küldeni fel Aussatzát az Újságokba, s amit meg akar cáfolni, legalább megolvassa, s megkérdi önmagát, ha érti-e, amit megcáfolni akar.“ Nem hiányzott azonban a közönség elismerése sem a Csokonai-emlék tervezői iránt. Szemere Pál költői tolla adott ezen elismerésnek a sajtó utján ékes szavakban hangot. „Olvasod — igy ír e tárgyban Kazinczy* 2) — a XXIII. szám toldalékját a Hazai Tudósitásokban, s látod, hogy meg vagy dicsőítve. Édes barátom, nem mondhatom ki, hogy az a Neked és Nekem gyújtott tömjén, melly édesen csiklandozta, holott némelly magasztalás, mellyet egyszer másszor ez s amaz nyújtott, kegyetlen kínnal elkínzott, pirított. Szivem azt kiáltja, hogy a Csokonai sírköve eránt való szándék benned igazán érdemes a magasztalásra és hogy én az az eránt tett jelentésben s belőle támadott perben igazán s kezdettől fogva mindvégig tiszta vagyok, s azoknak, a kik vádoltak, csipkedtek, marha módra rám rohantak, igazok nincs. Buzdítson bennünket a Szemere Pál írása arra, hogy szép tetteket ezután is kövessünk, még pedig nem úgy, mint a Győr Lajosok szoktak pulcherrimum facimus intentione nequissima, hanem úgy mint a Wesselényiek, akik a szépet azért szeretik, mert szép, s az a gondolat, hogy az majd fényt is vet reájuk, nem első motivánsok, noha a becsületes ember a dicsőség iránt nem szokott elsiketülni.“ Egy művészet- és tudománykedvelő magyar főúr, herceg Batthyányi Lajos Körmendon levő angolkertjében Gessner tiszteletére emlékszobrot állíttatott volt. Kazinczy megkapván egyik barátjától ezen „római s görög egyszerűségű“ emlékrajzát, hasonlót óhajtott Csokonainak is állíttatni, s e végett a rajzot közlő barátjával, kinek tetszését az szintén kinyerte. „Hogy a Batthyányi Lajos által Gessner tiszteletére emelt oszlop formája — igy ir ennek folytán Kazinczy ( 1) — megnyerte javallásodat, annak szívesen örvendek. Akármit mondjon Debreczen, és akármit mondhat, a kőnek ott kell állani, a hol Csokonai fekszik, a hely szép, nem szép, az mindegy! mert szent; — a hamv által szent! Ha pedig ottan kell neki állni, s ha ottan fog állani, úgy igen is, oktalanság volna czifra és sokba kerülő monumentet állítani ; mert nincs bizonyosabb, mint az, hogy a márvány, vagy csak homokkő is, nem sokára káposztahordón fogna lenni, vagy a mély sár elkerülése miatt pallócskának fordíttatnék. Maga az, hogy az oszlop csak téglából állíttatik, megnyugtathat bennünket, hogy állandó lesz, mert ha valamelly betyár Vandalus oktalan vásottságból egynéhány tégláját leüti is, a monumentum törzseké csak megmarad, a Csokonai nyugtának helye kijegyezve marad. S eljö az idő, édes barátom, hogy akkor midőn már te is nyugodni fogsz, eggy uj Cserei lángra lobban, s Csokonainak megnyitja emlékezetét. Azonban, hogy szegénységből vagy fösvénységből ne láttassunk illyet állítani, azonfelül, hogy okainkat a Publicumnak elébe teszszük, Stuck munkával holmi apró ékitéseket adhatnánk neki, p. p. dóriai rendű triglipheket a párkányzatban, s eggy másfél réfnyi szélességű, eggy réfnyi magasságú sövényköböl (nem márványból) faragandó basreliefet valamely régi gemma vagy egyéb metszés szerint. Ez igen sokba nem kerülhet; s Cserei, ha sokba kerülne is, azt örömest teszi. — En nálam még nincs több 20 ftnál, mellyet Gróf Deseffy maga erszényéből adott. Fabchich Győrből 16 Pftot küldek végre Pestre Prof. Tumpacherhez. Azt most várom. Kis Imrénél is van 20 ft. Ilosvay Kristina *) nem tudom mennyit fogadni. Ismerte a Poétát, s illő, hogy kérésed iránt is mutasson tekintetet, s azt is megmutassa, hogy a szép érzés nemcsak száján peng, hanem szívében is lakik. Valóban nagyon szeretném már tudni, ki mennyit contribuált, hogy lássam, mennyi Empfänglichkeit van nemzetünkben az efféle plánok elősegéllésére. — Az említett bas-relief lehetne az oroszlánon nyeregformán ülő s lantot pengető Amor. Megvan a kép Montfauconban, s nem lenne nehéz azt szerencsésen kifaragtatni. Ez alatt állana osztán az, amit Debreczen rosznak, illetlennek talált, és a mi Kis- s Fazekast olly igen kedvetlenül hozta annak érzésére, hogy ő nekik nincs eszük, mikor azt vélték, hogy más hibázott.“ E sorok kelte után két nappal, ugyancsak Széphalomról irja Kazinczy: „Az Ausztriai Literatura Annalisainak (Áprilisi Heft) pag. 181. az Intelligenzblattban ez áll : Dem berühmten ungarischen Dichter Michael Vitéz von Csokona, der zu Ende (kellett volna inn zu Anfang) Januars 1865 starb, soll ein Denkmahl in antiker Einfachheit in Debreczin errichtet werden. Das Monument aus Marmor wird folgende Inschrift erhalten: Csokonai Vitéz Mihálynak hamvai etc. Das ist die Asche des Michael Vitéz von *) Széphalom, febr. 21-én 1867. 2) Ugyanott, mart. 12-én 1807. s) Kazinczy itt „Rédey“-t ért, kiről egy más levelében írja, hogy ,,itt Ujhelyben egy czifra bolondságot állita a fia sírja felett, ki itt patvaristáskodván, meghalt.“ 4) Széphalom, ápril 6-án 1807. 1) Kazinczynak egyik ifjúkori barátnője.