Figyelő, 1874. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1874-09-27 / 39. szám
MEGJELENIK minden VASÁRNAP. Előfizetési díj: Egész évre....................8 frt. Fél évre.......................4 „ 1 Évnegyedre.................2 „ IV. ÉVFOLYAM. FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS. BUDAPEST, 1874. SZEPTEMBER 26. SZERKESZTŐSÉG : Bástya-utca 18. szám. I. emelet. Kiadó-hivatal: AIGNER LAJOS könyvkereskedésében, váci-utca 18. szám. 39. SZÁM. TARTALOM: Nagy igazság. Justus. — A legújabb angol regényirodalom. László Mihály. — Az országos halárünnepélyek. Harrach József. — Hazai irodalom. — Lapszemle. — Nemzeti szinház. — Rövid szemle. NAGY IGAZSÁG. Az irodalom mindig kifejezője, hit tükre, igaz képe az időnek. Tehetség és lángészkorának gyermeke egyiránt , amaz oda tapad hittel és bizalommal, emez előre tör merészen és ihletten. Lehet, előtte jár korának egész századdal, saját emberöltőjének világitó tűzoszlopa lesz, s fénye hint sugarakat az ösvényre, melyen ez biztosan haladhat. De azért korával teljesen nem szakit, korától el nem válhatik. Ez ad alapot kiindulásának, irányának, hivatásának, melyet betölteni rendeltetett ; ehhez forrnak gyermekségének édes emlékei, ifjúságának varázsálmai, férfi korának áldásos tettei. A vér, mely a szivet melegiti, s a szív, melynek szeretete az egész emberiséget átöleli, eredetére vall; a gondolat, mely az agyat megtermékenyíti, s az agy, melynek munkássága új igazságokat kutat elő, korára visszamutat. Mert a lángész is fölveszi a benyomásokat, sőt sokkal nagyobb fogékonysággal, sokkal elevenebb érzékkel, s megfelelőleg sokkal hatalmasabb erővel adja vissza, így átérzi az érzelmeket, miknek húrjai saját emberöltőjében megrezdülnek ; ismeri az eszméket, miknek divata saját emberöltőjére leginkább hatott: előtte hullámzanak az elvek és irányok, miknek különbözősége pártokat alkotott, táborokat sorakoztatott, küzdeni szóval és tettel. Hivatkozzunk talán Augustus könnyelmű és ledér korára, mikor a szépirodalomban puritán jellemet Catulluson kívül hasztalanul keresünk ? Hivatkozzunk talán II. Károly lovagias és vallásos századára, mikor a szépirodalomban jobbára csak hősök és mártírok szerepeltek ? Szóljunk talán XIV. Lajos korlátlan uralkodásának idejéről, mikor a drámai költészet is a legmerevebb hármas egységi törvényeket vallotta ? Távoleső bizonyságok : hagyjuk. Neltünk magyarokut úgyis az a betegségünk, nemzetünk egész testében úgyis gyötör az a láz, hogy minden áron az európai kultúra mázával kendőzzük magunkat, miközben elfelejtünk gyökeres magyarsággal szólni és írni; minden áron európai színvonalra törekszünk emelkedni, miközben megfeledkezünk a magyarság érdekeiről és igazairól; minden áron világpolgárias érzelmeket igyekszünk szívünkbe csepegtetni; — pedig minden egyesnek legelső kötelme az, hogy igaz szeretettel, az imádatig menő odaadással csüngjön azon népen, a melyhez tartozik, azon talajon, a melyen, a költő kifejezése szerint, őseink vére folyt. De higye, ne is gondolja senki, mintha mi e szókkal itt a táblabirói magyar hazafiságot dicsőitenék; mintha azt tanácslanók, hogy miként a túzok bedugja fejét a homokba s nem gondol aztán semmivel , ugy mi is húzódjunk vissza magyar nemzetiségünk szűkös várába, s a tornác alól nézzük szépen, csöndesen, hogy váltakozva mint ragyog és mint dörög odakünn. Ne higye és ne gondolja senki, mintha mi azt javaslanók, hogy maradjunk meg híven, teljes megelégedéssel magyar alkotmányunk ezeréves palotájában, s kegyeletes féltékenységgel őrizzük a szent küszöböt, s ne vizsgáljuk, mely része roskatag és tatarozásra vár, s ne tö