Figyelő, 1875. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875-02-14 / 7. szám
MEGJELENIK minden VASÁRNAP. Előfizetési dij: Egész évre ... 8 frt. Fél évre . . . . 4 „ Évnegyedre . . . 2 „ V. ÉVFOLYAM. FIGYELŐ. IRODALMI,SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS. BUDAPEST, 1875. FEBRUÁRIUS 14. SZERKESZTŐSÉG : Bástya-utca 18. szám. I. emelet. Kiadóhivatal : AIGNER LAJOS könyvkereskedésében, váci utca ,18. szám. 7. SZÁM. TARTALOM : A történelem tanítása. P. Szathmáry Károly. — Olasz irodalmi mozgalmak. — A romanticismus kezdete. Hegedűs Sándor. — Lapszemle. — A Kisfaludy-társaság közgyűlése. — Rövid szemle. A TÖRTÉNELEM TANÍTÁSA. II. A középtanodában előadott történelemnek már rendszeresnek és oknyomozónak kell lennie. Az a vita, mely a történetírók között a művelődéstörténeti részek felölelésére nézve létezik, nézetem szerint, már itt eldöntendő, éspedig úgy, hogy a fölvett tudomány terjedelméhez képest, melynek inkább bel, mint kültervileg kell nagynak lennie, oly arányban vétessenek fel ezek, a minő hatást gyakoroltak általában az emberi nem, vagy specializer az illető ország haladására nézve. Megjegyzem, hogy az úgynevezett „röviéleteknek“ határozott ellensége vagyok , mert csak a legritkább esetekben sikerülhet az, hogy egy terjedelmes kész műből a szükséges mennyiség, s a történelem főmozzanatai úgy emeltessenek ki, hogy a helyes arány itt, vagy amott csorbát ne szenvedjen. A módszert illetőleg itt már nélkülözhetlen a célszerű tankönyv alkalmazása, melynek lehető tömörség mellett, az aesthetikai és szónoklati formákra is a legnagyobb ügyelettel kell lennie, legkivált azért, mert az előadott tantárgyak között egyiket sem tartjuk alkalmasabbnak arra nézve, hogy a tanulók némi oratori képességet és az anyanyelvben aesthetikailag is megállható előadást nyerjenek, mint épen a történelmet. Ez alatt azonban nem azt értjük, hogy a tanár a fölvett tankönyv szövegét szajkó módra betaníttassa, hanem saját előadása által hasson arra, hogy tanítványai az illető tárgynak értelmes előadása mellett egyszersmind az előadás csinosságát is megszokják s képesekké váljanak arra, hogy hanghordozásukban a szónoklati kivánalmaknak is eleget tegyenek. A terjedelmet illetőleg igenis szükségesnek tartjuk, hogy a középtanodában már a történelemnek egyetlen nagyobb fontosságú eseménye se maradjon ki s emlékezet tekintetében is elegendő mennyiséget lehet itt már nyújtani, miután az e korban lévő ifjú elméje legalkalmasabb arra, hogy sokat felfogjon és megtartson. Azonban igen természetes, hogy az emlékezetet túlterhelni sem szabad s hogy sokkal helyesebb egyes nagy események vagy kiváló egyének körül csoportosítani a korszakismertető vonásokat, mintsem sok adatot és nevet ismertetni egymás mellett és mintegy szárazon, mi azoknak az emlékezetből elmosódására vezet. A közép tanodaioktatásnál van legjobb helye és ideje azon módszerek alkalmazásának, melyek átal az emlékezet leköthető. Is nem annyira a mnemonikai módszereket értem itt, mint inkább a nézleltetésnek és önmunkásságnak azon különböző eszközeit, melyek még az ismeretnek gazdag tárházát nyitják fel s a tanitást és tanulást könnyitik; eszközei annak is, hogy a tárgyak mélyebben hatolnak a tanuló emlékezetébe, s ugyanazért maradandó helyet is foglalnak ott. Valamely országnak történelmét annak földrajza nélkül előadni ma már paedagogiai lehetetlenség, de maga a földrajzi ismeret, szárazon előadva, amily könnyen jött, és oly könnyen elrepül. A tanulónak magának kell foglalkoznia a térképek megkészítésével