A földgömb 12. (1941)
11. szám - Kertész Róbert dr.: Törökország útja
Kemál Atatürk akaratából Törökország volt az első mohamedán ország, ahol a nemzeti gondolat politikai szervezet alakjában testet öltött. A Bosporus partján szenvedő elaggott Fényes Porta, az «Európa beteg embere» körül prédára gyülekező keselyűhad szétrebbent, amikor a világ előtt ismeretlen szőke török katonatiszt, csak szülőhazájában Gallipoli hősének tisztelt Musztafa Kemál tábornok, az ősi szeldzsuk címerjelvény, a turáni őshazába visszavezető szürke farkas jegyében megkezdte az új birodalom felépítését. A kemáli forradalom a hirdetében legyőzte a görög ellenséget. 1924 nyarán a tizennégynapos szakariai csata után hangzott el a büszke hadparancs : «Katonák előre! Cél a Földközi tenger!» és ugyancsak a hadsereg mérte a döntő csapást a török földön uralkodó iszlám teokráciára is. Az ankarai nagy nemzetgyűlés elűzte a szultánt, megszüntette a kalifátust, feloszlatta a dervis- és szerzetesrendeket, a turbán helyett bevezette a jelképes kalapviseletet, a háremeket feloszlatták, erőteljes nyelvújítás indult meg és felhangzott a jelszó :«Helyet a törököknek!». Kemál bevezette a Gergely-naptárt éppúgy, mint a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot . Soha még nem látott lakosságcserét hajtott végre : 750,000 görögországi törököt telepített vissza az országba és kiutasított ugyanakkor 1.400,000 görögöt, örményt és bolgárt. Egyetlen kisebbségként 1.200.000 kurd maradt meg az országban. Harcot hirdetett a basmuallim, a nemzet főtanítómestere, a 95 százalékos analfabétizmus ellen, bevezette a latin ábc-t és 8000 kilométeres vasúthálózatot épített. Iparfejlesztés, természeti kincsek feltárása, ötéves tervek, autarchiás tervgazdálkodás hosszúlejáratú orosz kölcsön segítségével, a 80 százalékban földműves lakosság támogatása hitelszövetkezetekkel, mezőgazdasági gépakciókkal, agrárfőiskolákkal, — mindez széles skálában ott szerepelt a kemáli munkaprogrammban. Régi szeldzsuk híd Kayserinél.