Föld és Ég, 1971 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1971-01-01 / 1. szám
A fordított Y alakú tó 3 ága kétségtelenül a Garda-tó északi, fjordos részére emlékeztet. Azonban az áfonyás, mohás, néhol kopár sziklaoldalak itt jóval magasabbra, 2—2500 m magasra ívelnek fel s a háttérben még nyáron is ott fehérült a Bernina 4000 méteres gránittömbje. A Comói-tónak páratlan előnye, hogy kiesik a túlzsúfolt nemzetközi autóforgalomból. Az Inn (Engadin) és az Adda völgye ugyanis minden tájképi szépsége ellenére nagy kerülőt jelent a mindig rohanó autósoknak. Másrészt a Bernina (2323 m), a Spluga (2115 m) és a Maloja-hágót (1815 m) a nyári behavazódások veszélye miatt nem sokan merik megkockáztatni. A megpihenni is tudó turisták a nem zsúfolt campingekben megfizethető árak mellett élvezhetik a csendet, a vízi életet s a természet varázsát akár a milánói gazdag kereskedő családok tópartra települt pompás diszkertjeiben, akár a magaslatok szebbnélszebb kilátópontjain. Az irodalom kedvelői ne mulasszák el felkeresni Lecco városát. Környékének vadregényes tájaira helyezi a nemzeti érzés és a hazaszeretet ihletett írója, Alessandro Manzoni (1785—1873) világhírű regényének, „A jegyesekének szinterét. A tónak nevet adó Como városa (75 ezer lakosa van) szerencsésen ötvözi egy modern nagyváros technikai ragyogását, egy fürdőtelep hangoskodó derűjét és egy kétezer éves település halk romantikáját. A művészetek kedvelőinek külön élvezetet jelent a város műemlékeinek felkeresése. A longobárdok ideje óta ugyanis híresek voltak a comói kőművesek és kőfaragók, akik nemcsak Itália földjén, hanem Európa legtávolabbi városaiban is elősegítették a korai és az érett román stílus elterjedését. Olaszország legszebb román ízlésű művészi együttesét, a pisai dómot, harangtornyot és keresztelő kápolnát is ők építették. A Maggiore-tó 65 km hosszú, 3—5 km széles, szeszélyes, zeg-zugos gleccserteknőt tölt ki. Svájchoz tartozó északi végén, Locarnónál a Szent Gotthárd-hágóra és alagútba irányul a nemzetközi forgalom. A dél partján Milánóból kígyózik fel az út a Simplon-hágóra (2525 méter) s a vasút a világ leghosszabb alagútjába (19 825 m). A partokat végig szállodák és villák kísérik színpompás délszaki növények illatfelhőjében. A magaslatokon ódon várak őrködnek. A tó kék bársonyáról 4 sziget kacag fel a kék égboltra. A leghangulatosabb az Isola dei Pescatori, a Halászok szigete, amelyen a falu kis temploma körül 300 halászcsalád fehérre meszelt házacskája zsúfolódott össze kusza összevisszaságban. Az Isola Bella a nemzetközi turizmus felkapott állomása. A lépcsőzetesen feltöltött sziget 10 teraszán a mediterrán növényzet festői keretet ad a loggiákban, barlangokban és vízmedencékben elhelyezett szobroknak, szoborcsoportoknak. Az 1670 körül épített barokk kastély a nagy múltú nagybirtokos és bankár Borromeo-család tulajdona. Műkincsekben gazdag termeit 200 líráért naponta százak keresik fel. Falai között tartották meg 1935-ben Itália, Franciaország és Nagybritannia diplomatái az ún. stresai konferenciát, amelyen a növekvő német agresszióról tanácskoztak s Olaszországnak engedélyt adtak Etiópia elfoglalására. Stresában nincs messze a hajóállomástól a vasútállomás. Innen utazunk Svájcba a nemzetközi gyorsvonattal. Éleset füttyent a vonat, 15 percig rohanunk a Simplon-alagútban. Svájc és Olaszország között a 10-ik kilométernél van a határ. Gorkij sorai („Mesék Izánáról”) jutnak eszünkbe: „minél beljebb jutottunk, annál nagyobb volt a hőség az alagútban, annál több társunk lett beteg, vagy hullott a földbe. És mindig erősebben patakzottak a meleg források, omlott ránk a kő, két társunk, luganói mind a kettő, megháborodott. Éjjel, a barakban sokan félrebeszéltek álmukban, nyögtek, kiugrottak az ágyból rémületükben . ..” Minden nehézség ellenére 8 évi munka után 1906-ra elkészült a világ leghosszabb alagútja mint a XX. század egyik remekműve „az éhséggel, munkanélküliséggel küzdő délolasz napszámosok” nagyszerű teljesítménye. Az ember győzött! Harkay Pál A comoi dóm kapuzata A Scanger-vár Stimioneban