Voinovich Géza: Az angol irodalom története - Kultúra és tudomány (1926)
MÁSODIK RÉSZ : ÚJ-KOR - I. könyv. A renaissance és a reformáció - I. A renaissance
52 SHAKESPEARE, nem tette meg, nem hatolt be az élet értelmébe, hanem csak leírta, amint látta. Ezért nem érti Emerson, hogy «ez az emberek virága, ki a lélektannak nagyobb tárgyat adott, mint volt valaha s az emberiség zászlóját mérföldekkel előbbre tűzte ki a haosba», soha sem kérdezte meg magától: mit jelent az élet? Csak egy Vízkereszt vagy Szent Iván-éji álom vagy Téli rege? Mennyivel jelent valamely más kép többet vagy kevesebbet?» Királyi elméjének úgy tetszett, hogy bennünket azzal elégítsen ki : «Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes». Ha lángeszének legbensőbb bástyájánál felhúzta maga után a felvonó hidat, hol van az a Horatio, aki utána mehetne? Megelégedett azzal, hogy az életnek csak a képét rajzolja. Ebben ő eddig a legnagyobb. Nagyságát nem lehet szóval kitenni. Akár azt mondjuk, amit Carlyle, hogy ő a legnagyobb Intelligencia, akár Taine-nel, hogy ő tud legjobban angolul (szókincse 15,000 szó), mindig kívül maradunk a házon. Munkái az emberi értelem legnagyobb alkotásai közé tartoznak. De amellett művei megtermékenyítettek minden nemzeti irodalmat . Franciaországban Victor Hugo óta minden író adósa neki. A német irodalomnak, legszebb korában, példaképül mutatta fel munkáit Lessing, Oroszország is meghódított tartománya. A mi költészetünk tavasz korában Vörösmarty, Arany, Petőfi álltak össze munkái lefordítására, mert «Shakespeare jó fordítása a leggazdagabb szépliteraturának is felér legalább a felével». Lángeszének nagysága s egyszerű, józan gon-