Noszlopi László: A szeretet etikai tanulmány - Az Akadémia filozófiai könyvtára 6. (Budapest, 1932)
Előszó
ELŐSZÓ A modern etikai kutatás sajátos célkitűzése kettős. Negatív célja az értékhamisítások, álértékek leleplezése, a pozitív cél pedig a valódi értékek felfedezése. E kettős célkitűzést tanulmányunk is magáévá tette, de megtoldotta egy harmadikkal, mely főkérdésünk: melyek a magasabbrendű értékek, melyik a magasabbrendű moralitás, amely ép magasztosságában hordozza igazolását? Erkölcsi kérdésekben nincs más megnyugtató és elégséges bizonyíték, minden bizonyítás végül is a rangfelsőség közvetlen belátásán alapul. Ezen az úton jutottunk el a keresztény erkölcs rangfelsőségének belátásához, melyet az objektív és elfogulatlan etikai kutatás kénytelen elismerni. A keresztény meggyőződés a bölcselőnél nem feltétlenül elfogultságot, hanem, ellenkezőleg, objektív és előfeltevésektől eredetileg mentes igazságkeresést is jelenthet. Elismerjük, hogy a meggyőződést nem szabad soha tudományos bizonyítéknak tekintetnünk. A tudomány a tárgyi tényállások oldalán keres, h a meggyőződés ellenben a már megismert ténnyel, vagy tétellel szemben az ,,én“ szubjektív állásfoglalása. Viszont a tudomány eredményei mindig kell, hogy bizonyos meggyőződéseket, értékeléseket fakasszanak. Ilyen meggyőződés és értékelés a hit is. Hiszek valakinek, mert értékelésem szerint hitelt érdemel, így fakaszthat az elfogulatlan értékfelfedezés keresztény meggyőződést, hitet az etikai gondolkodó lelkében. Mi a kereszténység? Melyik eszmeáramlat, tan, mozgalom, vagy konfesszió tartalmazza? Ha pedig ezekben nem volna egészen torzítatlanul megtalálható, úgy milyen !.