Gyulai Pál: Birálatok 1861-1903 - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF (1911-1913. cyclus) (Budapest, 1911)

II. A megbírált munkák jegyzéke - Pulszky Ferencz: Petőfi és a kritika (1877)

162 A PETŐFI-TÁRSASÁG KÖZÜLÉSÉRŐL, vagy nem tartotta a Petőfi-társaságot érdemesnek arra, hogy egy kissé utána nézzen az adatoknak, vagy igen bízott emlékezetében, pedig azt hiszem, hogy ifjúságában is politikai benyomásai sokkal élénkebbek voltak az irodalmiaknál s azért az utób­biakat nem ártott volna egy kissé felfrissíteni az akkori irodalom újabb áttekintésével. Pulszky azon kezdi értekezését, hogy Petőfi so­káig küzdött, a­míg elismerték, neki nem jutott osztályrészül az, a­mi Byronnak, a­ki egy szép reg­gel arra ébredt, hogy híres emberré vált. Szerinte a kritika soha nem méltatta figyelemre, mélyen hall­gatott, később élesen kelt ki ellene, csak gyöngesé­­geit látta, fényoldalainak szemet hunyt. Az irodalom magas köreiben épen agyonhallgatták. Két áramlat volt észlelhető az olvasó­közönségben. Az egyik csak a hibát látta Petőfiben, a másik csak a szépsé­get. Beható bírálata azonban nem jelent meg. Gú­nyos megjegyzéseket lehetett olvasni az irodalmi la­pokban egy részről, dicsőítés hangzott más részről a kávéházakból. Ily körülmények között szükségesnek látta Pulszky 1847-ben felszólalni s megbírálni Petőfi költeményeit. E rajz részben túlzott, részben valótlan. Alig van példa az irodalom­történetben nemcsak nálunk, hanem külföldön is, hogy valaki oly gyorsan kedvencz és elismert költővé váljék, a­mint ez Petőfivel történt. E tekintetben sokat hasonlít Byronhoz, a­ki szintén oly hamar lett híres ember, bár őt is megtámadta a skót szemle és sokkal alaposabban, mint Petőfit Császár Ferencz. Petőfi iránt pályája kezdetén az irodalom úgy nevezett magasabb körei sokkal nagyobb részvétet tanúsítottak, mint az alsóbbak. Mint tanuló

Next