Gyulai Pál: Birálatok 1861-1903 - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF (1911-1913. cyclus) (Budapest, 1911)
II. A megbírált munkák jegyzéke - Pulszky Ferencz: Petőfi és a kritika (1877)
162 A PETŐFI-TÁRSASÁG KÖZÜLÉSÉRŐL, vagy nem tartotta a Petőfi-társaságot érdemesnek arra, hogy egy kissé utána nézzen az adatoknak, vagy igen bízott emlékezetében, pedig azt hiszem, hogy ifjúságában is politikai benyomásai sokkal élénkebbek voltak az irodalmiaknál s azért az utóbbiakat nem ártott volna egy kissé felfrissíteni az akkori irodalom újabb áttekintésével. Pulszky azon kezdi értekezését, hogy Petőfi sokáig küzdött, amíg elismerték, neki nem jutott osztályrészül az, ami Byronnak, aki egy szép reggel arra ébredt, hogy híres emberré vált. Szerinte a kritika soha nem méltatta figyelemre, mélyen hallgatott, később élesen kelt ki ellene, csak gyöngeségeit látta, fényoldalainak szemet hunyt. Az irodalom magas köreiben épen agyonhallgatták. Két áramlat volt észlelhető az olvasóközönségben. Az egyik csak a hibát látta Petőfiben, a másik csak a szépséget. Beható bírálata azonban nem jelent meg. Gúnyos megjegyzéseket lehetett olvasni az irodalmi lapokban egy részről, dicsőítés hangzott más részről a kávéházakból. Ily körülmények között szükségesnek látta Pulszky 1847-ben felszólalni s megbírálni Petőfi költeményeit. E rajz részben túlzott, részben valótlan. Alig van példa az irodalomtörténetben nemcsak nálunk, hanem külföldön is, hogy valaki oly gyorsan kedvencz és elismert költővé váljék, amint ez Petőfivel történt. E tekintetben sokat hasonlít Byronhoz, aki szintén oly hamar lett híres ember, bár őt is megtámadta a skót szemle és sokkal alaposabban, mint Petőfit Császár Ferencz. Petőfi iránt pályája kezdetén az irodalom úgy nevezett magasabb körei sokkal nagyobb részvétet tanúsítottak, mint az alsóbbak. Mint tanuló