Márki Sándor: Az ó- és középkor története - A műveltség könyvtára 8. (1910)
II. Rész. A középkor története
642 XIV. fejezet. Kelet népei: III. A török birodalom és Európa. Mintegy 50.000 oguz-török, Szulejmán törzsfőnök vezetése alatt, 1225-ben. Khoraszánból, Perzsia északkeleti részéből, a mongolok elől Örményország hegyei közé menekült. Nemsokára az ikonioni szeldsuk török szultán szolgálatába álltak. Kis-Ázsia szabadítókat látott bennök. A félsziget partvidékeit a görög császárság 1204—62. közt, mikor a latin császárság miatt Európából kiszorult, teljesen kiélte. A megfogyatkozott területen a birodalom régi nagyságának megfelelő adót szedte, hogy a császárság fényének és hatalmának külszínét megóvhassa. A pásztorkodó szeldsukok a félsziget belsejében kedveztek a földművelőknek és a városi polgároknak, minek következtében népszerűbbek is voltak a görögöknél. De a görög császárság európai hatalmának helyreállítása s egyrészt Beibars egyiptomi szultán, másrészt a mongolok kisázsiai dúlásai államukat alapjában megrendítették. Ez az oka, hogy a Kai Kobad szeldsuk szultán szívesen fogadta és Angora táján telepítette le Ertogrul (Er Turul, azaz a hős Turul) törökjeit, akik területöket a bizánciak rovására növelték. A törökök őt tekintik birodalmuk igazi megalapítójának s 1903. elején a török szultán ezért alapított érdemrendet az ő nevére. Ertogrul mégis csak Álmosa volt népének ; Árpádja és Keros eponimosa fia, Oszmán (1288—1326.) lett, aki új meg új turkomán csapatokkal erősödve folytatta foglalásait. 1299-ben, az utolsó ikonioni szeldsuk szultán halálakor, az uralmat magához ragadván, az oszmán-törökök vagy oszmánok első szultánja lett. Elfoglalta a Marmara-tenger közelében gyönyörű vidéken fekvő Brusszát is, amelyet fia, Urkán, birodalma fővárosává tett. Itten emelt palotája főkapujáról nevezte udvarát magas portának, fényes kapunak. Egymásután foglalta el a görögök városait, Nikaiát, Nikomediát s minden ázsiai földjeiket. Két nagy alkotással biztosította birodalmát. Először az állandó hadsereggel, amelynek gyalogkatonáit janicsároknak, új csapatoknak, lovasait pedig szpahiknak nevezte, a meghódított keresztények fiai közül egészítette ki s a legszigorúbb katonai fegyelemben nevelte. Másodszor azzal, hogy a közigazgatást katonai és egyházi törvények alapján szervezte, birodalmát három zászlós-basaságra (szandsákra) osztotta s a hadsereg és közigazgatás élére nagyvezírt állított. Az első nagyvezír saját öccse, Alaed-din volt, a világ egyik legnagyobb adminisztrátora. A hódítást nyomban követte a közigazgatási beosztás, mellyel pár esztendő múlva már Európa is megismerkedett. Mialatt a görögök figyelmét a nápolyi Anjouk balkáni politikája foglalkoztatta, II. Uros Milutin megalapította 1275-ben a szerb királyságot, III. Uros István megtörte a bolgár cárok erejét ; az »erős« Dusán pedig már szerb hegemónia alatt akarta egyesíteni a Balkánt. Makedóniát és Albániát egészen, Thesszáliát pedig jórészt el is foglalta . 1346. óta Makedónia cárjának, a szerbek, bolgárok, görögök uralkodójának nevezte magát s 1349-ben törvénykönyvet (Zákonik) adott nemzetének. A Balkán tehát azon a ponton állott, hogy az elszlávosodott turáni bolgárok területe bevonásával tisztán szláv birodalommá alakuljon át. Amint Arnulf németrómai császár a magyaroknak, VI. Kantakuzenos János görög császár a törököknek behívásával akarta megakadályozni