Mészöly Gedeon: Amerikai magyar fiú Magyarországon. Olvasókönyv külföldi magyar tanulók részére (Budapest, 1932)
A Magyar Nemzeti Múzeumban
„Budapest terei közül itt van a legtöbb villanyoskeresztezés“ — szóltam. Középen kőszobrokkal díszített szökőkút állott. Feri gyönyörködve nézte, amint galambok repültek oda inni. Egy templom is állott a téren. Feri megkérdezte, milyen templom. „Református templom, — magyaráztam — ebben a templomban szokott prédikálni a reformátusok püspökei közül a Budapesten lakó. Hallgatják szónoklatait rádión vidékről is, még az elcsatolt területekről is. Ez a tér a Kálvin tér.“ A Magyar Nemzeti Múzeumban. Alig mentünk odébb, elérkeztünk egy fás kerttel körülvett, oszlopos homlokzatú épülethez. Az oszlopok között volt a főkapu, oda föl szélesen elnyúló számos lépcsősor vezetett. A lépcsők két felén két magas oldalfal. Feri ráismert iménti beszélgetésünk után: „Ez itt a Magyar Nemzeti Múzeum és arról az oldalfalról szavalt Petőfi a néphez. De kié ez a szobor itt a Múzeum előtti“ „Ez Arany János szobra. Petőfi és Arany jó barátok voltak és Arany Petőfivel együtt a magyar nemzet két legnagyobb költője. De most menjünk a Múzeumba. Ebben különféle tudományos gyűjtemények láthatók — magyaráztam Ferinek. — Van itt könyvtár, csak kevéssel kisebb, mint a newyorki nagy könyvtár. Vannak benne olyan régi magyar írások is, hogy abban az időben még föl sem fedezték Amerikát. De a könyvtár nem nézni