Közlemények Szepes vármegye múltjából 10. (1918)

1918 / 1. szám - Schmidt Gizella: Szepesi német népdalok s népies énekek (első közlemény)

, Schmidt Gizella kötnek vagy horgolnak, sok helyütt otthon is maradnak s csak a fiuk mulatnak egymás között. Vasárnap egyáltalán nem dolgoznak s ilyenkor van csak igazán víg élet a fonóban! A legények már naplementekor találkoznak és kártyázgatva várják a leányokat, kiket anyjuk csak később vált fel napi munkájukban. Lassan kint beszállingóznak ők is és a szokásos „ich wünsch guten Tag“-gal egy hosszú keskeny lócára telepednek le. Eleinte egy hangos szó nem hallatszik, a leányok zavartan nézik a mulatságaik iránt ér­deklődő, befurakodott idegent és amint sötét ruhájukban, szégyen­lősen szembehúzott fekete kendőjükben olykor sunyin összenevet­gélnek, határozottan a sürgönydrótokon gubbasztó verebekre em­lékeztetnek szürke egyformaságukban. Míg a jég fel nem enged, a legények az asztal körül kamaszkodva cigarettáznak vagy nyeg­lén és hamisan dalolgatnak. Végre felkel egyikük, társaitól pénzt gyűjt és átnéz „a zsidóhoz“ pálinkáért vagy borért. Kis pohárból sorra isznak, közben évődve kínálgatják a leányokat, kik illedel­mes szabadkozások után egy-egy kortyocskára mégis rászánják magukat, erre aztán egy szempillantás alatt megváltozik az egész kép, asztalt, padot, széket hamarosan félretolnak, összefogózkod­­nak és élénk dal ritmusára egy a kör közepén álló leány körül lej­tenek, ki az utolsó mondatoknál kézen fog egy legényt, a dal be­­fejeztéig vele együtt forog és végül a körben magára hagyja. Most élőbről kezdik a dalt, vagy újba fognak és így ismétlődik a játék. A mulatság azonban nem sokáig halad ebben a kerék­vágásban, a dal egyre élénkül, a párok egyre sebesebben forognak, míg végre — mintegy centrifugális erőtől széthajtva — párokra oszlanak. Most kezdődik csak a vigalom amúgy igazában! Az ablaktáblák csörömpölnek és táncolnak a bútorok, amint a szepesi falu szász ifjúsága, mint valami pusztai csárdában, járja a hami­sítatlan magyar csárdást. Mivel pedig ennek megfelelő ütemű német dal természetesen nagyon kevés van, többnyire vagy ma­gyar nótákat vagy magyar melódiára német dalokat énekelnek. A háború előtt megtörtént néha, hogy a ménhárdi vagy leibici cigányokkal mulattak; ilyenkor a tánc pajkos, de ártatlan modor­ban hajnalig tartott. Most nincs cigány, legény sincsen. A háború első két esztendejében azonban még itthon volt egy pár 18—19 éves fiú és akkor a cigányt — mint néha már annakelőtte is — másként pótolták, miközben egy legény alacsony lócán kuporogva egy seprőnyelet két térde között erősen a padlónak szorítva gyors egymásutánban magához ránt (ami erős fantáziánál a nagy bőgőre

Next