Kritika 29. (2000)
2000 / 2. szám - TELEVÍZIÓ - Görgey Gábor: Karinthy Cini, Diszlexiaország
48 Túl könnyen felejtünk. A tegnapi sztárokat haláluk után néhány évvel már befedi az idő homokja, Írói életművek esetében ezt a veszedelmes homokot úgy hívják, hogy félmúlt. Ami úgy értendő, hogy az író már nem él, tehát nem érvelhet maga mellett sem élőszóval, sem új művekkel. De nem halt meg elég régen ahhoz, hogy vagy végképp átessen az idő rostáján a teljes feledésbe vagy pedig fennakadva, mint maradandó érték, szelleme feltámadjon és új életet kezdjen. Az irodalmi félmúlt maga a fél eltemettetés. A néhány éve elhunyt Karinthy Ferencet olvasom. Nemrég tele volt nevével az irodalmi közélet, kitűnő árfolyama volt a láthatatlan börzén - most pedig mintha soha nem is létezett volna ilyen nevű író. Nem adják ki, nem játsszák, nem beszélnek róla. Pedig nyugodtan lehetne rövidebbre fogni ezt a félmúlt korszakot: abszolút biztos, hogy sorsa a maradandóság, írásművészete egyszerű, tiszta, átlátható, blöff-, modorosság- és faxnimentes. Ez a próza tartós, elnyűhetetlen angol szövetből készült. Bohóckodás helyett humor van benne, kimódolt flikk-flakkozás helyett kidolgozott mondatok, formatrükkök helyett zaftos életszerűség, embervázlatok helyett erőteljesen megrajzolt figurák. Mindezeknek manapság kevés becsülete van. Nem az olvasóközönségnél, hanem azon a bizonyos láthatatlan börzén. Az élvezhető irodalmat alacsonyan jegyzik. Nem baj. Karinthy Ferenc, akárcsak az apja, ezt is túl fogja élni. Halála után, 1993-ban megjelent háromkötetes naplóját olvasom. És megdöbbent, hogy barátok voltunk, mégis mennyire nem ismertem őt. Mindig jó írónak tartottam és szórakoztató embernek. Mindig ő volt a nagy viccmester, az ügyeletes jópofa. De naplóját olvasva kiderül, mennyi rezignált szomorúság rejtőzött benne. És hogy ez nem naplóbeli póz, azt éppen megmagyarázhatatlan halála igazolja: a leküzdhetetlen szomorúság döntötte sírba ezt az örök jópofát. De azt se tudtuk róla, felszínes barátai, mennyi líra és érzelem volt benne. A világjáró playboy legjobban otthon érezte magát, mégpedig mindig zenét hallgatva. Szinte nem telik el nap zene, leginkább Mozart nélkül. Mozart hallatán sokszor sírnia kellett. Mennyi mindent elárul az is, ahogy valami atavisztikus boldogsággal beleveti magát bármilyen vízbe, ami útjába kerül. Naponta úszik, vízilabdázik, lubickol. Megmártózik minden útjába kerülő medencében és élővízben, bárhol, bármikor, itthon és a világot járva. Akkor volt boldog, ha visszatérhetett az őselembe. Lemosta magáról a világot, aztán kimászott a szárazra, és kezdte elölről: mondott egy frenetikus röhögnivalót. Jobban kellene figyelnünk egymásra! Miért van szükség halálra meg posztumusz naplóra ahhoz, hogy megismerjünk valakit - akit mindig félreismertünk? Görgey Gábor Karinthy Cint Teknős Miklós felvétele Diszlexiaország Diszlexia. Olvasási nehézség vagy gátolt olvasási készség. Előveszem az idegen szavak szótárát és a diszlexia nincs benne! Nézem: 1978-as kiadás. Ezek szerint a jelenség új, ha húsz év előtt említésre sem méltatták. Ez ugyan lehet szerkesztői feledékenység is, de egy mai kiadásból minden bizonnyal nem maradhatna ki az idegen kifejezés magyarázata, minthogy ma ez társadalmi tömegjelenség. Illetve az elmúlt húsz év dicstelen eredményeként tömegjelenség lett belőle. Szakértők becslése szerint az iskolából mostanra kikerülő vagy az elmúlt tíz-tizenöt évben kikerült fiatalabb generációk 50-60 százaléka diszlexiás. Ez döbbenetes szám. Ez azt jelenti, hogy a tévére bambuló civilizációs ember - Szakonyi Károly hetvenes évekbeli Adáshibája profetikus erejű komédiának bizonyult - meg az agytalanított popkultusz mellett komoly szerepe van a helyzet kialakulásában az alapfokú írás-olvasás tanításnak is. Tehát a fiatalabb generációk túlnyomó része nemcsak azért nem olvas, mondjuk - horribile dictu! - irodalmat, mert a klipek és a pop kínálata mellett erre nincs igénye, hanem azért sem, mert az olvasás nehéz, megfeszített munkát jelent neki. Nem könnyed automatizmust, hanem gyötrelmet. Márpedig ki szeret gyötrődve élvezni és kikapcsolódni? Marad tehát az audovizuális mámor. Ott nincs fáradozás és csődélmény, a látvány- és hangorgiában mindenki egyenlő. De ez most nem az elmúlt századforduló analfabetizmusa, mely az alsóbb néptömegek iskolázatlanságából fakadt. Nem! Ez kemény pedagógiai munka eredménye, pontosabban különböző új olvasástanítási módszerek harcának, illetve elterjedésének gyümölcse. Emlékszem, a hetvenes években, amikor a lányom kisiskolás volt, ő is kísérleti alanynak számított. Javában dúlt a küzdelem, különböző új módszerek harcoltak egymás ellen, és ezek együtt a hagyományos szótagoló és szótagokból építkező olvasástanítás ellen. Csak nem fehér egerekkel folytatták a kísérletezgetést az egyedül üdvözítő tan primátusáért, hanem generációk gyerekfőivel, a szókép, a globális olvasás, és megannyi más találmány próbálgatásával. Itt a siker vagy sikertelenség nem azonnal mérhető, mint egy laboratóriumban, csupán amikor már minden el van rontva, amikor az olvasási készséget a felsőbb osztályokban, majd odakint az életben használni kellene. így a fiaskót különböző metódusok és érdekcsoportok gyerekembereken végzett kísérleteit több generáció egy életen át keservesen hurcolt diszlexiája őrzi maradandóan. Bebizonyosodott, hogy a hagyományos analitikus-szintetizáló olvasás tanítása mégiscsak eredményesebb. Aki egyszer megtanult, az tudott, netán szeretett is olvasni. Választhatunk: tíz-húsz év múlva még valamelyest olvas az ország, vagy számítógép előtt gubbasztó neoanalfabéták népe leszünk? A magam részéről nem szeretném, ha gyerekeim és unokáim egy Diszlexia nevű állam polgárai lennének. TARTALOM Füzes Oszkár: Az ezüst csillogása 2 Kéri László: A második polgári év 2 Társadalmi mobilitás és oktatás Beszélgetés Pokorni ZOLTÁNnal. (Az interjút készítette: Rudas Péter) 6 Miszuvetz Ferenc: Remények, célok, realitások 1989 előtt és után 8 Elutasítom a kamarillapolitikát. Beszélgetés Kovács Lászlóval. (Az interjút készítette: Rádai Eszter) 12 Csepeli György: Két világ határán 16 Azt szégyelltem, hogy valaki titkos jelentéseket készített rólam. Beszélgetés Berkovits GYÖRGGYel. (Az interjút készítette: Pogonyi Lajos) 19 Boros Géza: Újabb pesti szobrok 21 Almási Miklós: Pesti keret 27 Eörsi István: Autóban, éjjel 28 Pitti Zoltán: Két lépés előre, egy lépés hátra 30 Bodor Ádám: Az érsek látogatása (Nagy András) 35 Dalos György: Az istenkereső - Történet (Havasréti József) 37 Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak (Földes Anna) 38 Szellemkutya (Gervai András) 39 Az élet könyve (Tóth Péter Pál) 40 Egy tél az Isten háta mögött (Mátyás Győző) 41 Csehov: Sirály (Csáki Judit) 42 Shakespeare: A vihar (Almási Miklós) 43 Tennessee Williams: A vágy villamosa (Lombár Izabella) 44 Szép hangok özöne (J. Győri László) 45 Két jazz-CD (Gellért András) 46 „Kilós” filmek, modortalan csatornák (Nádra Valéria) 47 Görgey Gábor: Karinthy Cini, Diszlexiaország 48 A címlapon: Kemény György: Égi paradicsom TÁRSADALOMELMÉLETI ÉS KULTURÁLIS LAP Megjelenik havonta Főszerkesztő: Balogh Ernő Főszerkesztő-helyettes: Vörös T. Károly Rovatvezetők: Boros Géza, Józsa Ágnes, Kovács Dezső, Mátyás Győző Szerkesztőségi titkár: Non Éva Kiadja a Kritika Alapítvány megbízásából a Népszabadság Részvénytársaság Felelős kiadó: Lengyel L. László vezérigazgató Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124. Telefon: 436-4585,436-4586, 436-4587 e-mail: kritika@nepszabadsag.hu Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő hivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) BUDAPEST XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: negyed évre 501 Ft, fél évre: 1002 Ft, egész évre: 2004 Ft. ISSN 0324-7775 Szedte a Népszabadság Fényszedő Kft. Tördelte: Kamondi Sándor Nyomta: Szikra Lapnyomda Rt. (2000663) 2000. február