Kritika 41. (2012)
2012 / 1. szám - Csató Katalin: A múlt üzenete
i nanciája: a „nagy generáció” lebontotta a nemzetközi és helyi burzsoázia - és általánosságban a tőkelogika - szinte korlátlan uralomra jutása előtti akadályokat. Velük szemben a mai 35—50 évesek (az akkori 25-40 évesek) ún. oroszlán nemzedéket alkotnak, akik kevésbé kreatívak, énképük homályos, viszont éppen ezért késztetést éreznek és képesek is a lebontás utáni romos állapotok stabilizálására. Egy évtizedes előrejelzésem most, a Fidesz hatalmi gyakorlatával szembesülve vált valósággá. Már Gyurcsány is oroszlán volt, neki azonban nem volt elég ereje a talált viszonyok rögzítésére. Orbán Viktor és csapata viszont a szemünk láttára építi ki a magyar újkapitalizmus romjain az annak viszonyait, kereteit szentesítő, intézményesítő, egyelőre meghaladhatatlannak tűnő diktatúráját. A szentesített viszonyok legdöntőbb eleme pedig nem más, mint az erőseknek a gyengék feletti korlátlan uralma, mely helyi szinten is megjeleníti a globális újkapitalizmus leglényegibb vonását. * A diktatúra azonban nem vezethető le pusztán a vezér személyes tulajdonságaiból, de az elitek Pareto által vázolt körforgásából sem. Fő előidézője az, hogy az adott helyzetben széles társadalmi rétegek félelmeire, szorongásaira épülhet. Kurt Lewin háromféle társadalomszerveződési elvet különböztet meg (idézi: White, R.-Lippitt, R., 1939). Az első, a demokratikus: ennek lényege, hogy a társadalom, a közösség tagjai a döntéseket közösen, közös konszenzussal hozzák létre, melyeket azután a társadalmi szereplők együttesen, szabad akaratból hajtanak végre. A második a laissez faire: ez látszólag a teljes szabadság és benne a szabad verseny birodalma. Valójában azonban a szabad verseny körülményei között mindig is az erős diktál a gyengének, elveszi javait - a gyenge ebben a modellben előbb-utóbb tökéletesen kiszolgáltatottá válik. És elkezd vágyakozni az erőt, biztonságot helyreállítani képes vezér után. Többnyire így jön létre a harmadik modell, a diktatúra. Melyben a vezér nem csupán az egyének anyagi biztonságának, de megtépázott önértékelésének, identitásának újjáépítését is ígéri. Éppen ez az elmúlt több mint húsz évben végbemenő folyamat lényege. A rendszerváltás nyomán széles társadalmi rétegek elemi biztonsága foszlott szerte, identitása szakadt darabokra. A 2010-ben hatalomra került vezér pedig választási propagandájában éppen ezekhez az életérzésekhez kapcsolódott: rendet, fegyelmet, biztonságot ígért - és hogy mi, magyarok egy nagy, közös és győztes nemzetben forrhatunk végre össze. És hiába derült ki azóta mindennek az ellenkezője, az emberek jelentős részének vágyfantáziái még élnek. Mindezt erősítik a külső körülmények is. A 70-es évektől kibontakozó újkapitalizmus, a globalizáció korszakában többnyire azok az országok lehettek sikeresek, emelkedhettek ki, melyeknek vezetése képes volt megszűrni a globalizáció hatásait. Ezek pedig többnyire vagy politikai diktatúrák (lásd Kína), vagy erősen autoriter rendszerek (lásd Oroszország). Bizonyítva, hogy a politikai hatalomkoncentráció nagyon is jól megfér a „szabad” piacgazdasággal. Ez pedig nagyon veszélyes tapasztalat és példa a világ számára - különösen egy olyan kicsiny, geopolitikailag és gazdaságilag sebezhető ország számára, mint Magyarország. Mindazonáltal a jelenlegi politikai vezetés az önreflexió teljes hiányában nyilvánvalóan ezen országok példáját akarná követni. Vadonatúj civil mozgalmak születése és térnyerése bizonyítja azonban, hogy a társadalom már ébredezik. SZALAI ERZSÉBET IRODALOM Bibó István (1948): Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. In: Válogatott tanulmányok, 2. kötet (1945-1949), 569-620. Kolosi Tamás (2007): Miért kellenek a reformok? Népszabadság, február 10-11. Pareto, Willfredo (1917): Traité de Sociologie Générale. Lausanne-Párizs. Pető Péter (2011): Tíz magyar tőkés öszszehajolt. Népszabadság, január 1.14. Szalai Erzsébet (2001): Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban. Aula Kiadó, Budapest. Szalai Erzsébet (2004): Az újkapitalizmus intézményesülése és válsága. Kritika, április, 25. Szalai Erzsébet (2005): A kormányváltás politikai gazdaságtana. Kritika, június, 1-6. Szalai Erzsébet (2006): Tőke-munka viszony és hatalmi szerkezet a magyarországi újkapitalizmusban. In: Társadalmi metszetek. Érdekek és hatalmi viszonyok. Individualizáció és egyenlőtlenség a mai Magyarországon. (Szerk.: Kovách Imre), 349-374. White, R.-Lippitz, R. (1939): A vezető viselkedése és a tagság reakciója háromféle „társadalmi klímában". In: Csoportlélektan (szerk.: Pataki Ferenc) - Gondolat Kiadó, Budapest, 1969. 2012. január A múlt Gyűjtögető és megőrző típus vagyok, körülvesznek évtizedek irományai. „Hülye vicc volt bűvész úr”, mondta Hoch Róbert, amikor váratlanul kórházba került, és gazdátlanul maradt papírjaiból az intézet akkori igazgatója semmit nem tartott megőrzésre érdemesnek. Viszont elvihettem, amit csak akartam, amit leírtam. Minthogy Hock Róbert számtalan bizottság tagja volt, számtalan munkabizottságban vett részt és aktív párttag is volt, a megőrzött anyagok, a „kor lenyomatai”, felölelik a múlt szinte teljes problémakörét. Volt létminimum bizottság - létminimum anyagok, népesedésbizottság - népesedési anyagok, államháztartási törvénytervezetet véleményező bizottsági, lakásbizottsági dokumentumok, nemzeti vagyonról, infrastruktúráról, műszaki fejlesztésről, informatikáról, szociálpolitikáról, életszínvonalról stb. szóló tanulmányok. Bős-nagymarosi vízi erőmű, jövőkutatás, sorolhatnám a témákat a végtelenségig. A településfejlesztési elképzelések között volt egy javaslat, amelyik a régiók közötti egyenlőtlenséget a kis falvak megszüntetésével kívánta mérsékelni. El is készült az ideális településnagyság matematikai modellje.Annyira elutasítottam ezt a fajta gondolkodásmódot, hogy nem soroltam e munkát a „megmentendő” anya-