Gombocz Zoltán - Melich János: Magyar Etymologiai Szótár, 1-2. kötet. A-Geburnus (Budapest, 1914-1944)
B - borbát - borbély - borbolya - borbolyó - borca - borcs - borda - borda
477 BORBÁT—BORBOLYÓ BORDA—BORDA 478 Nyilván tudatosan csinált tudományos műszó a lat. barbarea ua. szóból, esetleg vulg. lat. ejtéssel *barbarea *barbara. borbát [első (tulajdonnévi) adat 1602-ből, Okl Sz., alakv. : borbát (?) PPB., Tzs. 1838] ,solers‘ PP., .munter, frisch, emsig“ Márt. 1807. Gyarm. Voc., MTsz. — Származék: borbátkodik [Brassó m., Pirkerec, Horger] ,iparkodik, törekszik“. oláh barbat ,mannbar, männlich, tapfer, mutig, rührig, arbeitsam, emsig“ (P lat. barbatus) Tiktin. Vö. Alexics, Nyr. XVI, 322. Szinnyei, Nyr. XXII, 171. borbély [első (tulajdonnévi) adat 1436-ból: Borbet OklSz.; első köznévi adat a XVI. sz. elejéről, XySz.; alakv.: Barber OklSz.; barbed JordC. 355; barbel Pesthy, Nomencl.; barbély Szikszai, PP.; Künoss, Gyalulat; Borber OklSz.; borbél Künoss, Gyalulat; borbei Murm. 185; barbé, barbi MTsz.; barbi Nyr. XLII, 259; barbi Sófalvy, A magyar-décsei nyelvj. 19]1. ,tonsor, barbier; 2. himlőoltó orvos“ Sófalvy i. h. -c ném. barbier [erst frühnhd. entlehnt aus dem fr. barbier, 1. Kluge, EtWb.739] ua. Vö. Beregszászi, Rehnh 155; Debr. gramm. 341; Gyarm. Voc.; Leschka, El.; Melich, Nyr. XXIV, 65; DLehnw. 72. — Körösi, Nyr. XIII, 418, XXI, 416. Ol. el. helytelenül az olaszból származtatja. borbolya [Tzs. 1838; első adat Clusius-Beythe, Index: „Berberis — íróm borbála, h. e. vinum barbarum, faÿ sóska“; a CLUsius-féle latin szövegben: írom barbara, 121. 1.; alakv.: borbála, barbara (l. fentebb); üröm-borbolya Magy. Könyvk. 1783, I, 359; borbála Földi, Röv. krit. ; borbolya Nyr. XVI, 320] 1. ,Berberis vulgaris, Crispinus, Sauerdorn, saurach“ Földi, i. h., Gyarm. Vác., Márt. 1807. 2. ,Achillea millefolium“ CzF., MTsz., Wagner-Mágocsy 172. SmoNYi NyK. XXIII, 177 szerint az olaszból: ok berbero [alakv.: berbert] ,Berberis vulgaris“ Rigutini-Bulle. E magyarázat alaki nehézségek miatt valószínűtlen; a m. szó régi borbára, barbara változatai inkább azt javallják, hogy ki az. *barbara alakból induljunk ki, amelynek Berberis jelentését azonban sem szótárakból, sem régi botanikai munkákból nem tudjuk kimutatni. borbolyó [első adat a XVIII. századból, Nyr. XXXV ffl. 379. alakv.: borboló CzF., MTsz.: borgoló Brassó m., Hosszúfalu, Horger. ?borbolo MTsz.] 1. ,lopótök, amellyel a hordóból bort szoktak húzni“ Tsz., CzF.; 2. ,csolftolyó, tégely“. Ismeretlen eredetű. Talán összefügg a csobolyó szóval (alakvegyülés?). ?borca Calepinus 1585. évi kiadásában (valamint az 1588, 1590, 1594. éviekben is): „Sinciput — Borcza, a„ főnek első reze“. Az 1586-osban Boroza-nak vagy Boreza-nak is olvasható (innen Verancs, Diet. 1595: Sinciput — Boreza). Nyilván sajtóhiba Orcza helyett, vö. MA., PP. : „sinciput — Ortza, Főnek első része“. Vö. Melich, Cal. 291. NyK. XLH, 342. borcs [egy adat Moldvából, MTsz.] ,ius acidum V. furfureum, saure suppe, kleisuppe“. -= oláh borç ,saure suppe, harscht: wird aus kleie, Sauerampfer od. roten rüben hergestellt“ Tiktix. Az oláh szó eredetére vö. Bern. Etb. borseb. Vö. Szinnyei, Nyr. XXII, 171 sa bares c. 1. borda [első (tulajdonnévi) adat 1355-ből, OklSz.; első köznévi Schl, szől.; az OklSz. helynévi adatai aligha idevalók] ,pedentiliarium, weberkamm“. Szólás: egy bordáiban szőtték ,das eine, wie das andere“ Márt. 1807, NySz., Kr. -= szláv brdo, vö. b o 1 g. brbdo [Ger. ; alakv.: brödo Duv. ; Shorn. XVIII, 2 : 103, 145; bőrdo Milad., brüdo, br'udó Cank. 24, 157] pec ten textorius“ | szerb-horv. brdo HASz. [alakv.: berdo Habd., berdo Jambr.] ua. j szlov. brdo [Plet.; alakv.: berdo Janez.] ua. | tót brdo ua. Bernol. Szólás : na jednom brde tkan ,egy bordában szőtt“ j cseh brdo ua. Rank; najed.no brdo .gleichen Schlages“ | lengy. bardo ua. | or. bërdo (olv. biordo) ua. Pawl. Vö. Bern. EtWb. Vö. Verancs. 118; Leschka, El.; Mikl. Slav, ek, EtWb., Nyr. XI, 117; Asbóth, Trt 8, Nytud. Ill, 245; IV, 175 (szerinte az átvett alak beig. bordo), Melich, Nyr. XXXVI, 157; Nyr. XXXIX, 17. A most tárgyalt takácsműszóval nyilván azonos a ,costa, ripper jelentésű köznyelvi borda is [első adat a XVI. századból, NySz. ; sokszor csak így: oldalborda Márt., Kassai, I, 355]. Az assimilatiós jelentésváltozásra vö. MNy. VII, 101—2. A két borda szót egynek veszi: Kassai, I, 355; Kr.; CzF.; NySz.; Szamota, Schl. szój. 6; máskép Patrubány, Sprachw. Abh. II, 13; Halász, Nyr. XXH, 194. 2. borda [első adat Szt.; más adat Kassai, I, 357, innen CzF.] ,folium cepae tubulosum, a