Magyar Pszichológiai Szemle 24. (1967)

1967 / 1. szám - SZMIRNOV, A. A.: A szovjet pszichológia fejlődésének útjai

Szecsenov alapvető eszméi , hogy a reflex-elv nemcsak a kisagy működésére érvényes (ahogyan azt már korábban elismerték), hanem a nagy­agyra is, hogy a pszichikus folyamatok eredetileg mind reflexek és reflexes úton fejlődnek, s hogy mind külső hatásokból erednek, de a külső ingerek nem határozzák meg teljesen az ember tevékenységét, mert hatásukat a belső fel­tételek közvetítik — általánosan ismertek, nincs szükség bővebb kifejtésükre. Ismeretes az is, hogy milyen fontos szerepet tulajdonított Szecsenov a reflex befejező láncszemének, a mozgásnak, és az is, hogy az utóbbinak — amint erre Szecsenov rámutatott — mindig összhangban kell lennie az érzékletek­kel és észleletekkel. Tudjuk, hogy Szecsenov a pszichológiát a pszichikus tevékenységek kialakulásával foglalkozó tudománynak tartotta, s ontogenezi­süknek műveiben maga is jelentős helyet biztosított. A többi kiváló tudós között, aki e korban Oroszországban a pszichológia területén dolgozott, meg kell említenünk UsiNSZKijt, az orosz pedagógiai pszichológia megalapítóját. Filozófiai nézetei nem érik el a materialista gon­dolkodásnak azt a fejlettségi fokát, amelyre Szecsenov eljutott. Korában mégis feltétlenül haladó jellegű volt sok általa megfogalmazott általános pszi­chológiai elv — az ember „lelki alkatának” az életfeltételektől való függése, a tevékenység fontos szerepe a pszichikum fejlődésében, a pszichikus folyama­tok fejlődéstörténeti tanulmányozásának szükségessége (ebben ő jó példával járt elől) , valamint pedagógiai pszichológiai felfogása. A századforduló az orosz pszichológiában két nagy eseményt hozott: a kísérleti pszichológia megszületését és I. P. Pavlov elméletének kialaku­lását.Behtverev alapította az első pszichológiai laboratóriumot Oroszország­ban, 1885-ben, azaz 6 évvel azután, hogy Wijndt Lipcsében létrehozta a világ első pszichológiai laboratóriumát. Hamarosan Oroszország különböző városai­ban sorra alakultak a laboratóriumok. Az akkori haladó orosz tudományos gondolkodásnak a pszichológiai problémák iránti nagy figyelme tette lehetővé az orosz pszichológia jelentős eredményeit és elismerését a nemzetközi pszichológiai tudományos életben. Teljes joggal választottak be 1889-ben a párizsi I. Nemzetközi Pszichológiai Kongresszus díszelnökségébe három orosz tudóst, köztük mindenekelőtt SZECSENOVot. A XX. század elején, 1912-ben jött létre Oroszország legnagyobb pszi­chológiai tudományos intézménye, a Moszkvai Egyetem Pszichológiai Intézete (ma az OSzSzK Neveléstudományi Akadémiájának Pszichológiai Intézete). Technikai felszerelés szempontjából ez a világ egyik legjobb laboratóriu­ma volt, ezt a megnyitására küldött üdvözletekben a korabeli nemzetközi pszichológia olyan tekintélyei is hangsúlyozták, mint Wijndt, Titchener, Stuimpf, Marbe, Külpe stb. Az Intézet élén határozottan spiritualista felfogású pszichológus — Csel­­panov, moszkvai egyetemi tanár — állott; hatása alatt az Intézet Wijndt paralelisztikus pszichológiájának útját követte, amely ekkor valamennyi nyugati pszichológiai laboratóriumra jellemző volt. A forradalom előtti Oroszország fővárosában, Pétervárott viszont, mint ismeretes, a századfordulón új eszme tört be a pszichikumnak, az agy tevékeny­ségének tudományába. PAVLOvnak a feltételes reflexekre vonatkozó felfogásáról 1903-ban a Madridi Nemzetközi Orvostudományi Kongresszuson hallott elő­ször a világ. 2

Next