Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1847-10-10 / 15. szám
s mindketten úgy öltözködnek, mint Robin de Bois. Szerepeiket jól viszik, különösen Adéllal, ki jelen volt, s megtudá beszédeikből, hogy őt és viszonyát ők ismerik. Végre Adél az egésznek végére akarván járni, találkozásra hívja meg az álarczosok egyikét. Győző elmegy, az asszonyt megismeri közelebbről, hogy kaczér nő lett, s örül és kigyógyul utána való ébrengéseiből, mert ha elveszi, könnyen úgy járhat vele, mint most a férj, Nászéj. Pesten egy nagy házban tánczünnepély tartatik. A házra bámuló nép közül egy idegen egész dühvel rohan be az ünneplő házba, mivel feleségét látja más karján , mint menyaszszonyt, honnan homlokán sebet kapva tér vissza, s egy orvos által szükséges gyógyítás végett annak szállására vitetik , hol élettörténetét elbeszélvén, kisül, miszerint ő már nős, de nejét az esküvő után mindjárt elragadák tőle a meg nem egyező szülők , mikor idegen országba ment szabadságért küzdve halni meg, s czélját nem érve, most visszatért visszakövetelni feleségét, ki épen újra menyasszony jelenleg. Tanáry orvos tehát levelet irat Belánszky Edével, mert így hívják a visszatértet, Herminének, ki épen Ridekyvel mondandó örök esküt. Hermine a levelet vevőn roszul lesz, s hozzá orvos — Tanáry — hivatik, de helyette Belánszky megy el, s mint olyan, módot szerez négy szemközt szólni Herminével, s magát vele megismertetni, kit már holtnak hitt az egész világ. A nő még betegebbé lesz, s mint orvos, elviszi magával Ridekyt, mivel, úgymond, jobb lesz neki távol lenni a betegtől. Most Tanáry orvosnál magukra hagyatva Belánszky és Rideky, amaz megmondja kilétét, s becsületes embernek ismervén egymást, főleg miután Ridekyt szereti a hölgy, sorsot vetnek egy pohárkacsintással, hogy az haljon meg, akinek a pohara eltörik. Eltört pedig a Belánszky pohara. Azonban Hermine meghal, s most nincs miért meghalni Belánszkynak, főkép mikor saját atyjától megtudja, hogy azért nem veheti el Herminát, mivel nővére volt. Mind a kettő — Belánszky és Rideky — egyszerre lesz özvegy s látogatják a halott sírját. Uram bátyám és az arszlán. Egy fiatal ember, kit Eleknek hittak, de tulajdonkép arszlán volt, házasodni ment Pestről egy közösen ismert öreg urra, kinek neve általánosan „Uram bátyám“ volt. Vidéken Málnay birtokost látogatták meg, holczímet akarván keresni betolakodásoknak, Elek magát festészül adja ki. Uram bátyám a borzasztó szemtelenséget látván, az úri házból, nehogy ebrudon vettessék ki, a falu mesteréhez ment át. Eleket azonban nem ejti kétségbe hazugsága, mert megkéretvén , hogy vegye le a házi kisasszony — Elvira — arczképét, arra is rá