Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1847-08-08 / 6. szám

82 märchen) 194 mese beszéltetik el, ezek közül 83 mese jelképes; Bechstein Lajos 1845. megjelent gyűjteménye 89 meséjének negy­venhárma szinte jelképes, míg az eddig nyomtatott magyarországi meséknek több mint két harmada ugyanezen osztályba tartozik. A mesék második osztálya magában foglalhatja mindazon népies elbeszéléseket, mikben a természet vagy képzelődés egyik lényének jellemeztetése fő elemnek tekinthető. Ez osztályba szá­míthatjuk a nép által költött mesét (die Fabel, Thierfabel), mely­ben a didaktikai czél, az irány egészben sokkal kevésbbé kitűnő mint a művészeti költészet ugyané nemében; sőt a két nem közti fő különbség épen abban áll, hogy a művésziben a didak­tikai czél az irány, a népiesben a jellemzés a túlnyomó. Más részről ugyané második osztályba tartozandnak mindazon sok­szor inkább anekdotáknak tekintett elbeszélések, melyek által a nép többnyire szomszédait nevetségesekké tenni czélozván , kö­zel helységek lakosait, vagy más nyelven szólókat egyes voná­sokkal jellemezni törekszik. Ilyen szomszédok az angolra nézve a skótok , de még inkább az írek , a francziáknál a gascogneiak, ilyen mesék a Németországban Hirschauer vagy Kraehwinkler stückchennek nevezett elbeszélések , ilyenek nálunk a palóczok­­ról, a felföldön a szepesi bélaiakról, *) Erdélyben a székelyekről szóló elbeszélések. Egyébiránt megemlítendő, mikép ilyféle me­sék ritkábban vézetnek a népmesék gyűjteményeibe egészen, ha­nem inkább külön munkákban adatnak ki, mint némi tekintetben Szirmaynak ,,Hungária in parabolista. E kevés megjegyzésből is világos, mikép a csudálatosba felöltöztetés sem ez osztálynak, sem mint meglátandjuk, a harmadiknak nem lényeges jele, mert az állatmese egyik nemében sem fő dolog az, hogy az állatok, fák, vagy épen a kövek és bútorok beszéljenek, hanem az : mit beszélnek; a népek és helységek jellemzésében pedig majd­nem mindenütt egészen nélkülözünk mindent, mi a csudálatoshoz még csak közel is járna. A harmadik osztályban helyet foglal a költészet azon neme, mit a német Schrvanknak (talán fure­aság, bohózat) nevez, miben a népnek többnyire nem gonoszság nélkül járó nedélye és satiricus vonása jelentkezik. Például mint nagyobb bohózatot fel­hozhatni a német Eulenspiegelt, melynek rokonára az oláhok Bakalájában ismerünk. Természetes, mikép a csudálatosnak e harmadik osztályban sincsen valami kitűnő vagy lényeges helye. *) Dunántúl rátótiakról, Tisza mellett Tarpáról és különösen a görgő­ikről Tornában sz. Szerk.

Next