Ethno-Lore 32. (Az MTA Néprajzi Kutató Intézetének Évkönyve, 2015)

Várkonyi-Nickel Réka: Rimaiként élni, rimainak látszani. A salgótarjáni acélgyári kolónia önmeghatározásának vizuális elemei az 1930-as, 1940-es években

Várkonyi-Nickel Réka hogy a fehér inghez volt ilyen kemény inggallér. Azt cserélték és mindig friss, üde volt. ”13 Beszélgetőpartnereim visszaemlékezése alapján egy jobban fizetett szak­munkás, illetve előmunkás ruhatára az alábbi darabokból állt: Egy vastagabb gyapjú- és egy vékonyabb szövetöltönyből, mellényből, négy vagy öt kalap­ból (fekete, puha posztókalap, fekete és szürke nyúlszőr kalap, keménykalap). Egy sötét (általában fekete, vékony csíkos) öltönyből, esetleg szmokingból az ünnepi alkalmakra. Egy vagy két sapkából. Öt-hat pár lábbeliből, köztük téli cipő, elegáns, fekete bőrcipő, bőr félcipő, esetenként szandál. (Csizma nem volt jellemző, helyette fekete, bőr lábszárvédőt vettek fel a jelesebb alkalmak­kor.) Átmeneti és téli kabátból, esőkabátból. A kabátok és a cipők a harmincas évek derekán már fele-fele arányban konfekció és szabóval méretre készíttetett darabok voltak. „Zsidó kereskedők voltak a főutcán, ott vették a konfekciót. Öreg Friedmann árulta a kabátot. Lehetett itt kapni szövetet is végbe. ”14 A kalapok őrizték meg legtovább konfekciómentességüket. „Brezsnyánszki volt a kalaposmester. Ő csinálta a szép férfi, női kalapokat. ”15 Az utcai ruházatot csak és kizárólag az utcán viselték. Otthon a férfiak kényelmesebb, kevésbé jó minőségű, esetleg már megkopott ruhadarabokat hordtak. „ Otthon aztán átved­­lettek. Volt ilyen priccses nadrág, az térdig ért, ott lehetett befűzni. ”16 A gyár­ban szintén átöltöztek. Öltözékükről maguknak kellett gondoskodniuk, hivatalos munkaruha a visszaemlékezések szerint nem létezett. Általában a már elhordott öltönyt viselték inggel, és sapkát vagy puhakalapot, de az erős, vászon munka­ruha is elterjedt volt. „A munkaruha hasonló volt a mai overallhoz, de kétrészes volt és világoskék, farmerszerű anyagból volt. Ceignek hívták. ”17 Az esti programokra elegánsabban kellett öltözni, hogy mennyire, az az ese­ménytől függött. „ Egyszerű munkásember volt, de ha mentek moziba, felvették a sötét ruhát, fehér inget. ”18 Az Olvasóban rendezték a színházi előadásokat, hangversenyeket és a cserkészbálokat. Utóbbiak voltak a kolónia legelegánsabb eseményei, a ruhaigényük is más volt, mint egy esti mozielőadásnak. „Apám volt az egyik cserkésztiszt. Szmokingja volt, makkos cipő, fekete kabát prém gallérral, selyemsál, pines kalap.19 Édesanyámnak gyönyörű, sárga nagyesté­lyije volt. A kislányok úgy szerettek volna öltözni, mint ő. Gyönyörű volt. ”20­ 13 Részlet az R. Endrével készített interjúból (2015). 14 Részlet az N. Gézával készített interjúból (2015). 15 Részlet az R. Endrével készített interjúból (2015). 16 Részlet az R. Endrével készített interjúból (2015). 17 Részlet az R. Endrével készített interjúból (2015). 18 Részlet az N. Gézával készített interjúból (2015). 19 Széles karimájú, magas tetejű keménykalap. 20 Részlet az N. Gézával készített interjúból (2015).

Next