Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)
Jókai Mór: Egy est Arany Jánosnál
írta EGY NAP ARANY JÁNOSNÁL. JÓKAI MÓR.KKOR még nagykörösi professzor volt az öreg. Aztán nem is volt még öreg. Gyulai Pál, Salamon Ferenc, Tompa Miska, Ballagi, Mentovich, Losonczy László, én magam is, mind fiatalok voltunk, egyikünk sem tudóstársasági tag. Szilágyi Sándor pláne még csak «vadmalac« volt. Az elsőt nem panaszképen, az utolsót nem gorombaságul mondom , hanem hogy hát mivelhogy nem voltunk tudóstársasági tagok, tehát valamiféle társaságnak csak kellett lennünk; annálfogva még Petőfi találta ki azt a nagyon megtisztelő címet a számunkra, hogy «vaddisznók«. Degré, Lauka nagyon jól emlékezhetnek rá, hogy ezt a címet valódi büszkeséggel viseltük. Arany János azonban a még akkor nagyon fiatal SzilágyiSándort a felserdülés illetőleg felsürdülés reményében egyelőre csak «vad malacnak» fogadta el. Tehát egy szép őszi napon meghíztak bennünket, pestieket a nagy-kőrösiek egy kis vidám mulatságra. Az volt ám a tanári kar! a fiastyúkban nincs annyi csillag, mint akkor Nagy-Kőrösön volt, s egyszer a sok okos ember közül egy azt a legnagyobb okosságot követte el, hogy örökölt valami félmilliót. — Nem vonom vissza a Koszorú I g / MACATEMIAr^N . ; JnONTY TARAy