Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)
Teleki Sándor gr.: Petőfi mint koma Koltón
PETŐFI SÁNDOR MINT ROMA KÖLTŐN. FALUSI CSEVEGÉS. írta DR. TELEKI SÁNDOR. USVÉT másodnapja van. Mi nálunk tarka a husvét, fenn a bércen a tölgy- és bikfák közt ölnyi magasan áll a hó, a bércek alján már megindult s a gesztenye- és gyertyánfa hullatja megfagyott leveleit. A szél ördög-motójaként keringőzik velők. A szőlőkben a cseresznye- és szilvafák közt pászmánként tarkál a hely, a barackfa ez idén mind kifagyott. Ilyen télre nem emlékszik a legöregebb ember sem. Az aljban nyoma sincsen a hónak, csak éjszak felől egy-egy szakadásban gyikol lefelé egyegy széles fehér pántlika, s rajta néhány nyúl-nyom. A seregélyek, meg a barázda bilegetők már itt vannak, s egy csapat vadlibát is láttam már 1-ben repülni. Várjuk a darvakat, a gólyamadarat, a fecskéket, és a végrehajtót. A templom kerítése körül ácsorog a kamasz meg a kinőtt legénység; egy ingben és gatyában a nyálkája, fehér gubában a módosa. A guba vagy ing ujjába locsoló üveg van elrejtve, aki tempós, árkermessel festette meg a vizet, meg majoránnán jártatta le, de csak úgy hidegen. Fényesen simára kent haj, tenyérnyi széles pántlika van végére fonva, bokáig ér az alá ; tarka ruha, piros kendő, veres kötő, hegyes orrú csizma a lábakon s kivarrott kendő