Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)
1884 / 4. szám - Lázár Ádám: Petőfi életéből
KOSZORÚ A kötő utca baloldalán, a piaristák épületében, a bejárattól balra van egy nem igen nagy, boltozatos terem, három ablakkal, melyek az utcára nyílnak. E teremben volt akkor az első grammatikális osztály, melybe 198 társával Petőfi Sándor is járt. (Ma a községi elemi fiú iskola I. B. osztálya van benne.) Hányszor révedezhetett az iskolába siető gyermek szeme azon jobbra nyíló tér felé, mely ma az ő nevét viseli, hányszor játszhatott a Dunapart ama helyén, hol ma az ő szobra emelkedik! . . . És e hely nincs emléktáblával megjelölve, mint annyi sok más Pesten, ahol élt, lakott és halhatatlan költeményeit irá! . . . . Stuhlmüller vagy Kónya Pál volt e tanára az evangélikus gymnasiumban, bizonyosan nem tudom. Az első grammatikális osztályt a piaristáknál az 1834. tanévben Nagy Márton tanította, akit később az akadémia is tagjául választott. Tanulótársai közül már csak kevesen élnek. De akik élnek — köztük Daruváry Alajos és Csemegi Károly legfőbb ítélőszéki tanácselnökök, Paczka Jakab fővárosi orvos és mások, — a maguk részéről is hozzájárulhatnának néhány vonással a nagy költő gyermekkorának rajzához és a feledéstől megmenthetnének oly adatokat, melyek anynyira vonzók a nagy emberek biographiájában, mert későbbi alakjukat mutatják halvány körvonalakban. IRODALOM: A Petőfi-társaság könyvkiadó-vállalatában közelebb két új kötet lát napvilágot: Kvassay Ede egykötetes regénye: »A vármegye szava« és gróf Teleki Sándor beszélyfüzére: »Természet után« címmel. Mindkét kötet 1883-ik évi illetménye a vállalat pártfogóinak, s pár nap múlva egyszerre küldetik szét a Révai testvérek kiadó-cég által. Pailleron, a kiváló író megtartotta székfoglaló beszédét a francia akadémiában. Szokás szerint elhunyt előde, Blanc Károly ismert író fölött tartott emlékbeszédet. Beszédének bevezetésében így szólt Pailleron: »Be kell ismernem azt, hogy eddig a francia akadémia jelöltjének beszédét tisztán udvariassági ténynek tekintettem, amelynek őszintesége mindig kétséges és előadása erőltetett szokott lenni. Az új tag itt — szokás szerint — mindig csodálkozását és szerénységét fejezte ki, a cái fölött nem egyedül én csodálkoztam. Ahhoz, hogy az ember másokról oly sok jót mondjon és magáról olyan keveset gondoljon, kettőzött erőfeszítés kell, amely annyira csodálatosnak látszik, hogy épen ily alkalommal gyanúsnak kell lennie. A szerencse önök által megválasztatni, a dicsőség e nemes háznak tagja lenni, a hízelgő kilátás az oly sok ember által irigyelt benső szellemi élvezettel találkozni, mindez, tetézve a címek egyenlősége által, mely udvariasan elfödi a tehetségek egyenlőtlenségét ; mindez — mondom — inkább a büszkeséget, mint az alázatosságot látszott növelni és ami azokat az egyhangú dicsbeszédeket illeti, melyekben sohasem talál alkalomra az irónia : felmondásuknál csak egy dolgot találtam nehezebbnek meghallgatásukat. Ámde most rajtam a sor, hogy szóljak s íme, nem vagyok régi véleményeznem Szemügyre vettem a férfit, kinek utódja vagyok s a dicsbeszéd elmondása könnyű feladattá vált. Megvizsgáltam magamat, úgy amint önök közt állok és a szerénység ezután természetesnek látszott.« A szónok ezután jellemzi elődét, összehasonlítja azt annak fivérével Blanc Lajossal és beszél mindkettőnek fejlődéséről. Szólva Blanc Károly különös működéséről, az aeszthetikáról, s hangsúlyozta a szónok azt a nagy befolyást, melyet arra Németország »a bizonytalan eszmék és a gyakorlatias emberek« hazája tett. A Kölcsey-egyesület, mely buzgón és sikerrel működik Aradon, 1881 —1883-ról (fenállásának idejéről) szóló terjedelmes évkönyvet adott ki. Szerkesztette dr. Márki Sándor titkár. Az évkönyv több közleménye az egyesület működésére vonatkozik. A társulat 1881 elején, Lukácsy Miklós felhívására alakult s a pozsonyi, soproni, eperjesi stb. sikerrel működő irodalmi társulatok mintájára, nyilvános felolvasások tartását, városi közkönyvtár alapítását, a napi kérdések megvitatását, a műzene ápolását s a társas élet élénkítését tűzte ki célul. Rendezett irodalmi és művészi ünnepélyeket Kölcsey, Arany, Volkmann emlékére, tartott 36 felolvasást, adott hangversenyeket. A működést hat szakosztályra osztotta fel: a szépirodalmi s nyelvészeti, a természettudományi, történelmi s régészeti , nemzetgazdasági, társadalmi s bölcsé- s szeti és a szépművészeti osztályokra. Könyvtára 148 munkából áll, 373 kötetben s gyarapítására is megtették a kellő intézkedéseket. A pénztár állása 1926 frt 81 kr. bevétellel szemben 776 frt 60 kr. kiadást mutat fel . Az évkönyv a megtartott felolvasások egy részét közli, másik részét, a történelmi s régészeti tárgyunkat, a »Délmagyarországi történelmi s régészeti értesítő« adja közre. Itt tizennégy felolvasás van együtt az egyleti ügyeken kívül. Ezek : Tabajdi Károly főispán elnöki megnyitó beszéde ; Kölcsey Ferencről, dr Jancsó Benedekről, ki Aranyról is tartott felolvasást ; Madame Lévigné, Rózsaági Antaltól. Négy uj találmány, Rozsnyai Mátyástól. Arany emlékére, költemény, Décsy Gézától. A női szépségről, Lukácsy Miklóstól. A csillagjóslásról, Ábrás Lajostól Az élet filozófiája, Parecz Istvántól. Ázsia és Európa körülhajózása a Vegán, Varga Ottótól. Táncoló asztalok és kopogó szellemek Fényes Dezsőtől Carmen Sylva (a román királyné irodalmi neve), Grodis Jánostól. Aradvármegye történetéből, Márki Sándortól. A rézmetszésről, Petrovics Arzéntől. Mint látható, változatos a tartalom, s az évkönyv jó könyv is egyszersmind. Ára? 63