Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 3. (1885)
1885 / 2. szám - Ábrányi Emil: A Petőfi társaság IX. ünnepélyes közüléséről
18 KOSZORÚ született szépérzéknél s nemes hajlamuknál fogva szivesen hallgatják a költőt, ki a szerelem gyöngéd sóhajaival elandalitja, a szomorúság, gyász, fájdalom méla akkordjaival édesen megszomoritja, a hazafiság magasra törő páthoszával fölemeli lelkeiket; odaadással figyelnek a regény íróra, ki éles psichológiával tárja föl előttük az élet sokféle rejtélyeit s biztos kézzel festett képeiben megismerteti velük a világot száz és százféle alakjában. Ők, akik az életben a legkomolyabb kötelességeket teljesítik minden hiúság nélkül, tisztán áldozatkészségüktől vezéreltetve, kik a legfárasztóbb napi gondokat angyali türelemmel végzik, anélkül hogy kárpótlást találnának a kielégített dicsvágyban vagy részt kérnének a hatalom gyakorlatából, mely a küzdelmet becsessé vagy legalább indokolttá teszi: ők szívesen pihenik ki magukat a szépirodalom körében, megértik s élvezik a szépet és üdülést találnak abban, ami nemesebb élvezetet, magasabb szórakozást kínál. Méltán emeljük ki e jelenséget, különösen ma, mikor súlyos társadalmi és politikai problémákkal való tusakodás még inkább ellátszik vonni a szépirodalomtól a férfiak ama sorát, mely jobb viszonyok közt is csak futólagos tekintetre méltatta a szépirodalom buzgó törekvéseit és most még inkább fölmentve véli magát az alól, hogy eddigi közönyösségét melegebb érdeklődéssel, kitérő magatartását aktívabb pártfogolással váltsa föl. Nincs jogunk szemrehányást tenni azért, mert valaki hazájának üdvét az anyagi tényezők művelésében keresi; nem vád senkire nézve, ha nemzetének haladását a szépirodalmon kívül eső körökben szolgálja és a kézzelfogható gyakorlatiság különböző ágaiban igyekszik magát hasznossá tenni a közügyek érdekében. Mindez szükséges, sőt nélkülözhetetlen, mert reális alapot képez, melyen a társadalom áll. De mindenesetre egyoldalúnak kell neveznünk ama felfogást, mely a gyakorlati ember komolyságát úgyszólván ellentétbe állítja a széppel való foglalkozással és önmagával mintegy el akarja hitetni, hogy a költői és művészi elme produktumaihoz csak idővesztegetéssel közeledhetik. Minden kultúrának világa a műizlés s csak az a nemzet lehet igazán nagy és boldog, mely a férfias munka anyagi eredményével az irodalom és művészet nagyságát mozdítja elő, hogy gazdagságának díszt, jólétének harmóniát, nevének örök tartósságot biztosítson. Az említettem felfogásban rejlik annak fő oka, hogy a magyar szépirodalom még most sem részesül abban az anyagi támogatásban, mely nélkül igazi lendület nem képzelhető. Épen azok áldoznak legkevesebbet, akik legtöbbet tudnának adni, ha teljesen átértenék a műizlés folytonos fejlesztésének, a széppel való állandó — nem divatszerű — foglalkozásnak kiváló fontosságát. A gyakorlati munka művelésében tehetőssé vált osztályok költséges passziónak tekintik azt, ami máshol a magasabb gyönyörök életszüksége, a szellemi élvezetek tetőpontja. A Petőfi-társaság a maga részéről mindent elkövet, hogy valahányszor alkalma van, segítse szélesbítni azok körét, kik a magyar szépirodalom munkásai körül sorakoznak. Tudja jól, hogy valamire való eredményt is csak nagy kitartással lehet elérni, kitartással, mely csüggedést nem ismer és illúzióitól nem engedi megfosztani magát. Mint a szorgalmas munkás, reggeltől estig talpon van és verítékét azzal a gondolattal törli le, hogy másnap még erélyesebben lát hozzá. Könyvkiadó vállalata, mely 1883-ban Teleki Sándor gróf, Kvassay Ede, Reviczky Gyula és Bodon József műveit bocsátotta közre, a múlt év folyamán Torkos Lászlótól egy kötet költeményt, Beniczky Bajza linkétől egy kötet elbeszélést és Tolnay Lajostól két kötetes regényt adott sajtó alá. E művek a Társaság pártoló tagjainak 1885-iki könyvilletményét képezik. Havi felolvasásait 1884-ben tartalomgazdagság, változatosság jellemezte. A felolvasott művek sorozatában aesthetikai értekezések, kritikai tanulmányok, költemények és elbeszélések érdekesen egészítették ki egymást. Kiváló érdekűek voltak a Petőfi Sándorra vonatkozó eddig ismeretlen adatok, különösen az a nagyobb terjedelmű Telegdy László tollából származó czikksorozat, mely utóbb a Társaság közlönyében, aKoszorúdban jelent meg. Általában a Társaság Petőfi emlékét hódolatteljes tisztelettel ápolta a lefolyt évben is s feltűnően sok érdekes uj részletett gyűjtött a halhatatlan költő életének s jellemének tisztább világításba helyezésére 2. szám