Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 3. (1885)
1885 / 16. szám - Arányi Miksa: Alexandre Petőfi
248 KOSZORÚ 16. SZÁM egy művésze egy előkelő párisi szalonban elszavalta a véletlenül kezébe került Richard «Ode à la jeunesse» czímű költeményét. Et tói, Jeunesse, tói que chaque jour je pleure Comme la blonde eníant, bientot, quand viendra l’heure, Tu te reveilleras; Et puisqu’il faut qu’un Dieu descende en ta nuit nőire, N’est-ce pás o mon Christ, que du haut de ta gloire Alors tu descendras? A gyönyörű óda oly nagy hatást idézett elő, hogy a rá következő napokban az összes sajtó kezdett foglalkozni Richarddal, a Charpentier et Cie híres könyvkiadó cég pedig megbízta Dietrich Auguste hírneves franczia írót, hogy Richard verseit gyűjtse össze. A nagybecsű kötet e napokban, tehát húsz évvel a költő halála után, hagyta el a sajtót, s Richard összes feltalálható költeményeiben foglaltatnak. A kötetnek jeligéül Petőfi e híres versszaka szolgál, Richard franczia fordításában! La liberté l’amour! Mon áme avec envie A pour ces deux trésors palpité tour a tour. Pour mon amour je donne et mon sang et ma vio, Et pour la Liberté je donne mon amour! melyről Dietrich úr a munkát megelőző tanulmányában azt mondja, «lehetetlen, hogy Petőfi azt szebben vagy meghatóbban fejezte ki magyarul». Tudvalevő dolog, hogy Chassin a hatvanas években Párisban tartózkodó magyarok segítségével lefordította Petőfi összes költeményeit mn nélküli versekben. — E munkát használta fel Richards egynéhány költeményt fordított rimes versszakokban francziára. Chant de guerre hongrois (magyar harczi dal) Étoiles et fleurs (Csillagok és virágok), Vivre avec toi (veled élni), Amour et liberté (szerelem és szabadság), L’Europe est tranquille (Európa csendes, újra csendes), Comment je voudrais mourir (Hogy akarnék meghalni) stb. Richard szabadon fordította Petőfit, ami a következő két versszak összehasonlításából legjobban kitűnik: La lache Európa t’abandonne Génereux peuple magyar! A leurs bras la chaine résonne Qu’aux tiens résonne le poignard! Faut il donc que tu desespéres, Que tu t’affaisses sous la peur? Non mon pays! non, non mes fréres Mais plutot redoublez de coeur! (Magára hagyták egy magára A gyáva népek a magyart: Láncz csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard. De hát kétségbe kell-e esnünk, Hát busuljunk-e e miatt? Ellenkezőleg, ohhon, inkább Ez legyen a mi lelket ad). De hogy mily nagyra becsülte Richard Petőfit, kitűnik «Alexandre Petőfi et la involution hongroise» czímű tanulmányából, melynek elején felállítja az elvet, hogy tulajdonképen csak igazságszerető, lelkesülni tudó, nemeslelkű ember lehet költő; úgy látszik ezt csak azért teszi, hogy annál jobban kimutathassa, Petőfi mennyire egyesítette magában e nemes kellékeket, mert mindjárt utána teszi, hogy soha költő jobban magában nem egyesítette e tulajdonságokat, mint Petőfi «cette honnéteté indomptable». Nem akarja untatni az olvasót Petőfi életrajzával, s csak röviden megemlíti, hogy a gimnáziumból megszökött, hogy egy utazó színésztársulathoz szegődjék; látva, hogy nagyobb szerepet nem bíznak rá, a társulatot is ott hagyta és katona lett. Richard ez állhatatlanságot a költő függetlenség iránti vágyából magyarázza, mely soha se engedte, hogy akaratát mások kívánságának alávesse. Már gyermekkorában is erélylyel kikelt mindazok ellen, kik szabadságát korlátozni akarták. Párhuzamot von Lamartines Petőfi közt. A franczia költő is kalandos életet élt, de milyen különbség van a két természet indító oka közt. Az egyik a lyceum jókedvű tanulótársai körében elhagyatottnak érezi magát, mert nincs senkije, kit szeressen, kit kedveljen ; gondol Millyre, szerető anyja csókjaira, míg az elhatározás megérlelődik benne, hogy megszökik az intézetből, hogy felkereshesse mind e kedves emlékeket. Petőfi kevésbé gondolt a csárdára, hol született. Őt vágyai és álmai egy meg nem határozott bizonytalan jövő felé ösztönözték, hol majd szabadságát nem lesz kénytelen mások akaratának alávetnie. Megfoghatatlan csak az, hogy szabadságszerető, vasakarata lévén, miképen határozhatta el magát a színművészeti pályára s katonai életre. Nem is maradt soká e pályán, huszonnégy éves korában a költői lángész kezd utat törni. Richard hosszasabban beszéli el Petőfi debreczeni és pesti tartózkodását, valamint a szőke Etelka iránti szerelmét és mikor