Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 1. (1934-1935)

1935 / 3. szám - Hegedüs Lóránt: Petőfi és Kossuth (Tanulmány)

külföld mestereinek h­asonló tökélyű mesterművei mellé, azt kell mondanunk, hogy míg például Thakeray, Dickens és Balzac regényeiben az alakok elgondolása ép oly életből merített, mint a magyar falu képeiből szedett Petőfi-érzelmek és Jókai-jelle­­mek, addig a külföldi íróknál a háttér mindig a földre van ál­lítva, míg a magyar költőnél önkéntelen úgy érzi magát, ki elő­ször olvassa költészetünk termékeit, mint az az utazó, ki megáll a hortobágyi Nagyhídon és azt látja, hogy a láthatár szélén föl­emelkedik a kútágas és a gulya, mert mögöttük megjelenik a délibáb. A magyar szónoklatnak és költészetnek magyar jellege tehát elsősorban az álomszerű regényesség fokozott mértékbel­ jelentkezik. Van-e ennek ellenbizonyítéka­? Hogyne volna. Itt van egy rendkívüli tehetségű klasszikus regényíró, báró Kemény Zsigmond, akiből teljesen hiányzik ez az álomszerűség s ennél­fogva egyetlen egy olvasója sincs külföldön, nálunk is jóval szű­­kebb körű közönség ismeri, azért, mert nem regényeknek, hanem regény formájába öltöztetett drámáknak fogja fel remekműveit. Miután elég merész voltam arra, hogy megállapítsam Kos­suth vizsgálatából reá nézve és Petőfire nézve azt, hogy világ­hírnevük ragyogásában a színképelemzés magyar jellegnek az álomszerű regényességet mutatja, itt nem lehet megállnunk. Úgy mint csillagászok a világűr távolában lévő égitestek fényét fel­bontják, hogy megállapítsák, hogy mily elemek vannak meg vagy hiányoznak ama planétákon, úgy majdnem száz év törté­nelmi távolából hull reánk Kossuthnak és Petőfinek világfénye s nekünk kötelességünk, hogy ezt a színképelemzést mindnyájunk érdekében tovább folytassuk. Meglepő módon jutottam el egy második fölismeréshez, mely első pillanatban megdöbbentett, később azonban teljes és megdönthetetlen bizonyosságnak bizo­nyult. Kossuth kutatásomban föl kellett vetnem azt a kérdést, hogy mi volt Kossuth Lajos 1848-iki nagy szabadságsikerének az óriási titka, hogyan sikerült neki evvel a mindig arisztokratiku­san gondolkozott magyar nemzettel és különösen az uralmon volt magyar arisztokráciával és nemességgel elfogadtatni ama sza­badságreformokat, amelyeknek kezdete és vége a nemesség adó­mentességének és egyéb előjogainak megtörése, tehát a közteher­viselés keresztülvitele volt. E kutatásaimnak csak végső eredmé­nyét akarom, ideírni s ez az, hogy Kossuth Lajos a nagy láza­dónak, gróf Széchenyi Istvánnak e népfölszabadító eszméjét s evvel a magyar faj első és egyetlen igazi belső forradalmát azért 149

Next