Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 1. (1934-1935)
1935 / 3. szám - Hegedüs Lóránt: Petőfi és Kossuth (Tanulmány)
külföld mestereinek hasonló tökélyű mesterművei mellé, azt kell mondanunk, hogy míg például Thakeray, Dickens és Balzac regényeiben az alakok elgondolása ép oly életből merített, mint a magyar falu képeiből szedett Petőfi-érzelmek és Jókai-jellemek, addig a külföldi íróknál a háttér mindig a földre van állítva, míg a magyar költőnél önkéntelen úgy érzi magát, ki először olvassa költészetünk termékeit, mint az az utazó, ki megáll a hortobágyi Nagyhídon és azt látja, hogy a láthatár szélén fölemelkedik a kútágas és a gulya, mert mögöttük megjelenik a délibáb. A magyar szónoklatnak és költészetnek magyar jellege tehát elsősorban az álomszerű regényesség fokozott mértékbel jelentkezik. Van-e ennek ellenbizonyítéka? Hogyne volna. Itt van egy rendkívüli tehetségű klasszikus regényíró, báró Kemény Zsigmond, akiből teljesen hiányzik ez az álomszerűség s ennélfogva egyetlen egy olvasója sincs külföldön, nálunk is jóval szűkebb körű közönség ismeri, azért, mert nem regényeknek, hanem regény formájába öltöztetett drámáknak fogja fel remekműveit. Miután elég merész voltam arra, hogy megállapítsam Kossuth vizsgálatából reá nézve és Petőfire nézve azt, hogy világhírnevük ragyogásában a színképelemzés magyar jellegnek az álomszerű regényességet mutatja, itt nem lehet megállnunk. Úgy mint csillagászok a világűr távolában lévő égitestek fényét felbontják, hogy megállapítsák, hogy mily elemek vannak meg vagy hiányoznak ama planétákon, úgy majdnem száz év történelmi távolából hull reánk Kossuthnak és Petőfinek világfénye s nekünk kötelességünk, hogy ezt a színképelemzést mindnyájunk érdekében tovább folytassuk. Meglepő módon jutottam el egy második fölismeréshez, mely első pillanatban megdöbbentett, később azonban teljes és megdönthetetlen bizonyosságnak bizonyult. Kossuth kutatásomban föl kellett vetnem azt a kérdést, hogy mi volt Kossuth Lajos 1848-iki nagy szabadságsikerének az óriási titka, hogyan sikerült neki evvel a mindig arisztokratikusan gondolkozott magyar nemzettel és különösen az uralmon volt magyar arisztokráciával és nemességgel elfogadtatni ama szabadságreformokat, amelyeknek kezdete és vége a nemesség adómentességének és egyéb előjogainak megtörése, tehát a közteherviselés keresztülvitele volt. E kutatásaimnak csak végső eredményét akarom, ideírni s ez az, hogy Kossuth Lajos a nagy lázadónak, gróf Széchenyi Istvánnak e népfölszabadító eszméjét s evvel a magyar faj első és egyetlen igazi belső forradalmát azért 149