Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 2. (1935-1936)

1936 / 3. szám - Pekár Gyula: Nemzeti értékeink megvédése (Tanulmány)

NEMZETI ÉRTÉKEINK MEGVÉDÉSE Irta: PEKÁR GYULA Születésnapot ünneplünk máma,­­ a Kisfaludy Társaság minapi lélekemelő centenáriuma után az ifjabb nővér, a Petőf Társaság ünnepli ma a hatvanadik születésnapját s bennünket, kik e két jubileum költői párhuzamában gyönyörködünk, önkény­telenül is kegyeletes ámulat fog el arra a gondolatra, hogy volta­képp mindkét irodalmi társaság a cicerói értelemben vett nemes barátságból fakad, e fennkölt érzeménynek köszöni létét. Kisfaludy Károly halottas ágya mellett hét rajongó híve borul egymás nya­kába s tesz szent fogadalmat, hogy mesterük emlékét költői tár­sulással örökítendik meg, — negyven évvel később a Petőfi Tár­saság szintén az amicitia jegyében, de nem több, csupán két zseni kétegy lánglelkéből születik életre. Kétegy láng... mondom, mert az a sírontúli misztikus vonzalom, mely Jókait Petőfihez fűzi, már több a barátságnál, több tán a testvérségnél is: ők ketten a két testre hasadt, de lélekben ikernek maradt fensőbb szellemi egységnek oly összetartozó két felét alkotják, amilyet az antik világ csak Castorban és Polluxban, vagy a kettős Janus-arcban tudott megálmodni. Igen, a rajongó negyvennyolcas ifjúság külön-külön két Janus-arca ők ketten, kik a lángelmék elhiva­tottságának pontosságával együtt születnek bele korukba. Petőfi jön a lobogó vérű Kiskunságból, Jókai jön a mesemondó, csevegő Dunántúlról... Petőfire ’49 előtt, Jókaira ’49 után van szüksége a nemzetnek. Petőfi a „harcok csalogányainak“, a trombitáknak szava mellett vérrózsákat tép le férfi kebléről, Jókai majd a szí­véből nőtt ezeregyéjszakás mesefa ezerszínű virágait fogja nem­zetére ontani, hogy elborítsa a vérnyomokat, hogy hittel, remény­nyel feledtessen s a sebzett, holt beteg, nemzetet az életbe vissza- Elnöki megnyitó a Petőfi Társaság márciusi nagygyűlésén.­ ­• 129

Next