Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 9. (1942-1943)
1943 / 3. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
Gyökössy Endre rendes tagot választotta meg a Társaság. Végül a közgyűlés tudomásul vette, hogy Erdélyi József rendes tag kilépett a Társaság Tagjai közül. Erdélyi József kilépését már a február 14-én tartott zárt ülés megtárgyalta és tudomásul vette s ehhez a közgyűlés a maga részéről is hozzájárult. A közgyűlés után március 14-én a pesti Vigadó nagytermében tartotta a Petőfi-Társaság szokásos évi nagygyűlését, amely a Társaság életében a LXVII. volt. A Petőfi-Társaság az ünnepi közgyűlést ebben az évben kivitte a Magyar Tudományos Akadémia falai közül a Vigadó termeibe, hogy minél nagyobb tömegeket tudjon mozgósítani Petőfi költészetének és emberi nagyságának ünneplésére. Éppen ezért az eddigi nagygyűlések programmjától elütő ünnepi műsort is állított össze, amelyet a szokásos meghívókon kívül 3000 nagy plakáttal hirdetett meg Budapest utcáin. A nagygyűlés kezdete délelőtt 11 órára volt kitűzve, de már 1848 februárjában, amikor a párisi forradalom kitört, már tavaszi fuvalom lengedez. Petőfi tüzes képzelete a nyiladozó tavaszban rögtön a szabadság szimbólumát látja, a jégszívű télben pedig a durva zsarnokot, amely a halálra készül, mert jármát megunta a föld s lerázza. A földhöz szegődik az ég is, mert fegyvertárából, a napból, tűznyilakkal lövöldöz a jég tirannusára. A föld és a tél harcából megszületik a tavasz, a természet szabadsága, amely virágokat tűz a föld keblére , diadalmi koszorúnak szivárványt ■jível a fejére. Nézd, amelynek rabja voltál. A tét maga érzi vesztét, Dúlt arcán megtört szemébül délelőtt fél tíz órakor olyan óriási tömeg lepte el a Vigadó környékét, hogy a rendőrség a rendet alig tudta fenntartani. Ki kellett nyitni a nagyterem mellett a kistermet is s így is annyira zsúfolva volt a nézőtér, a karzat és az erkély, hogy pótszékeket is kellett beállítani az egyre érkezők számára. 11 órakor a rendőrségnek le is kellett zárni a Vigadó ajtóit, mert már több ember nem fért a termekbe s közel kétezer főnyi közönség még így is kinnrekedt. A műsort a rádió is közvetítette. A pódiumon az elnöki asztalnál az elnökség ült. Az első sorokat a Petőfi Társaság tagjai és az előkelőségek töltötték meg, akik közül sokan a pódiumra szorultak, vagy a bejáratoknál voltak kénytelenek állni. Az ünnepi nagygyűlést Kornis Gyula elnök nyitotta meg, aki a következő, azóta a Pester Lloydban is megjelent, mélyenszántó tanulmányban méltatta Petőfi jelentőségét. Sűrít könnyek omlanak szét. Hah, ki eddig csupa jég volt, Most hogy olvad, mily gyáván hal! . . . Nem csoda, hiszen testvér a Gyáva aíg a zsarnoksággal. — Petőfi rajongó szabadságvágya még a természetet is a politikába mártja. Pár hét múltán izgalmas és tettre ágaskodó lelke március idusát a magyar szabadság napjává avatja: ha ő nincs, nincs március 15-ike. A Talpra Magyar! forradalmi lelkesültsége átragad az ifjúságra, amelynek lázas mozgalma megfélemlíti a helytartótanácsot s ez a via facti kivívott sajtószabadságot hivatalosan de jure is elismeri. Ez a szabadságharc kiindulópontja. A vég kezdete Bemnek vesz- MI NEKÜNK MA PETŐFI ?