Pszichológia 15. (1995)

1995 / 1. szám - TANULMÁNYOK - CZIGLER ISTVÁN - CSIBRA GERGELY - AMBRÓ ÁGNES: Időskori kognitív változások - az eseményekhez kötött agyi elektromos potenciálok tükrében

képpen a vizsgálatok egyáltalán nem merítik ki az életkori változásokkal kapcsolatos kognitív változások egészét. Kiindulásunk teljességgel pszicho­lógiai. Ez annyit jelent, hogy nem foglalkozunk azzal, hogy az események­hez kötött potenciálok változásai mögött milyen biológiai folyamatok hú­zódnak meg. Ennek megfelelően tárgyalásunkban mindvégig pszichológiai terminológiában fogalmazunk, ám reméljük, hogy a mögöttes biológiai fo­lyamatok megismerésével éppen a károsodások enyhítésének területén eredmények születhetnek, melyek a pszichológiai módszerekkel regisztrál­ható folyamatokban is éreztetik majd hatásukat. A felnőtt kori kognitív változásokat vizsgálva két terület eltérő tel­jesítményére szokták felhívni a figyelmet. Az egyik a tudás alapú pragma­tikus stratégiák területe, a másik pedig az alapmechanizmusoké (SALT­­HOUSE, 1985). Míg az előbbi terület az, ahol az idős személyek teljesít­ménye fenntartható, az utóbbi területeken lényegesek a teljesítmény csök­kenései. Vizsgálataink az utóbbi területet érintik, tehát amikor jelentős életkori hatásokat mutatunk ki, nem szabad megfeledkezni arról, hogy e csökkenések az élet összetett viszonyai között gyakran kompenzálhatók. Eredményeink egyik haszna éppen az lehet, hogy megmutatják, hol kell az idős emberek élete szempontjából lényeges fizikai és szociális kontex­tust úgy alakítani, hogy a nehezen elkerülhető hátrányos változások sze­repe minimális legyen, ugyanakkor a kevésbé érintett, sőt az esetlegesen fejlődő területeken a lehetőségeket ki lehessen használni. AUTOMATIKUS FOLYAMATOK FELNŐTTKORI VÁLTOZÁSAI A kognitív pszichológiában bevált egy olyan megkülönböztetés, mely az információfeldolgozás folyamatait két csoportba osztja. Az egyik csoport­ba olyan folyamatok tartoznak, melyek egymástól függetlenül (párhuza­mosan) zajlanak, nem igényelik a figyelmi rendszer korlátozott kapacitá­sát, és gyakorlással nem változnak. A másik csoportba tartozó folyamatok viszont egymással interferálnak, figyelmi kapacitást igényelnek, és haté­konyságuk gyakorlással javul. A két folyamatcsoportra az automatikus szemben kontrollált terminust SCHNEIDER és SHIFFRIN (1977) vezet­te be, és dolgozta ki a folyamatok megkülönböztetésének módszereit (részletesebb ismertetését Id. CZIGLER, 1994), az öregedéssel kapcsola­tos kutatásokra pedig HASHER és ZACKS (1988) vezette be ezeket a fogalmakat. Nézetük lényege az, hogy az automatikus folyamatok nem, a kontrollált (figyelmi) folyamatok pedig változnak az öregedéssel. HA­SHER és ZACKS (1979) arra is utal, hogy az automatikus és kontrollált

Next