Pszichológia 15. (1995)
1995 / 1. szám - TANULMÁNYOK - CZIGLER ISTVÁN - CSIBRA GERGELY - AMBRÓ ÁGNES: Időskori kognitív változások - az eseményekhez kötött agyi elektromos potenciálok tükrében
képpen a vizsgálatok egyáltalán nem merítik ki az életkori változásokkal kapcsolatos kognitív változások egészét. Kiindulásunk teljességgel pszichológiai. Ez annyit jelent, hogy nem foglalkozunk azzal, hogy az eseményekhez kötött potenciálok változásai mögött milyen biológiai folyamatok húzódnak meg. Ennek megfelelően tárgyalásunkban mindvégig pszichológiai terminológiában fogalmazunk, ám reméljük, hogy a mögöttes biológiai folyamatok megismerésével éppen a károsodások enyhítésének területén eredmények születhetnek, melyek a pszichológiai módszerekkel regisztrálható folyamatokban is éreztetik majd hatásukat. A felnőtt kori kognitív változásokat vizsgálva két terület eltérő teljesítményére szokták felhívni a figyelmet. Az egyik a tudás alapú pragmatikus stratégiák területe, a másik pedig az alapmechanizmusoké (SALTHOUSE, 1985). Míg az előbbi terület az, ahol az idős személyek teljesítménye fenntartható, az utóbbi területeken lényegesek a teljesítmény csökkenései. Vizsgálataink az utóbbi területet érintik, tehát amikor jelentős életkori hatásokat mutatunk ki, nem szabad megfeledkezni arról, hogy e csökkenések az élet összetett viszonyai között gyakran kompenzálhatók. Eredményeink egyik haszna éppen az lehet, hogy megmutatják, hol kell az idős emberek élete szempontjából lényeges fizikai és szociális kontextust úgy alakítani, hogy a nehezen elkerülhető hátrányos változások szerepe minimális legyen, ugyanakkor a kevésbé érintett, sőt az esetlegesen fejlődő területeken a lehetőségeket ki lehessen használni. AUTOMATIKUS FOLYAMATOK FELNŐTTKORI VÁLTOZÁSAI A kognitív pszichológiában bevált egy olyan megkülönböztetés, mely az információfeldolgozás folyamatait két csoportba osztja. Az egyik csoportba olyan folyamatok tartoznak, melyek egymástól függetlenül (párhuzamosan) zajlanak, nem igényelik a figyelmi rendszer korlátozott kapacitását, és gyakorlással nem változnak. A másik csoportba tartozó folyamatok viszont egymással interferálnak, figyelmi kapacitást igényelnek, és hatékonyságuk gyakorlással javul. A két folyamatcsoportra az automatikus szemben kontrollált terminust SCHNEIDER és SHIFFRIN (1977) vezette be, és dolgozta ki a folyamatok megkülönböztetésének módszereit (részletesebb ismertetését Id. CZIGLER, 1994), az öregedéssel kapcsolatos kutatásokra pedig HASHER és ZACKS (1988) vezette be ezeket a fogalmakat. Nézetük lényege az, hogy az automatikus folyamatok nem, a kontrollált (figyelmi) folyamatok pedig változnak az öregedéssel. HASHER és ZACKS (1979) arra is utal, hogy az automatikus és kontrollált