Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények 8. (1871-1872)
1. füzet - I. Keleti Károly: Magyarország nemzetiségei statistikai szempontból
MAGYARORSZÁG NEMZETISÉGEI STATISTIKAI SZEMPONTBÓL. Keleti Károlyiéi*). Vájjon a nyelv és nemzetiség számbavétele képezzen-e a népszámlálás alkalmával kérdőpontot, máig is vitás kérdés. Vitás kérdés, melyet a Londonban, 1860-ban tartott nemzetközi statistikai kongressus úgy iparkodott megoldani, hogy a népszámlálás alkalmával kitüntetendő tényeket kétfelé osztván s egyikökre a „mellőzhetetlen“, másik részekre a csupán „czélszerű“ epithetont alkalmazva, a nemzetiség kutatását ez utóbbi rovat alá sorozta. Ezzel az egyes államok tetszésére van bizva, várjon akarják-e kutatni népességük nemzetiségét is s az egész kérdés csupán azon államczél szempontjából látszik megítélendőnek, mely az egyes nemzetiségeknek számbeli megismerésével kitüzetett. Csakhogy itt azonnal feltűnnek a különböző szempontok, melyekből az egyes kutatók, hogy ne mondjuk, államok vagy nemzetek indulnak. Míg ugyanis Lege -t például, a párisi statistikai hivatal főnöke, Francziaország határain belül csak egy nemzetiséget ismert el, a politikait, Elszász és Lotharingia részben németül beszélő népességét pedig csak még nem egészen assimiláltnak vallotta, s a nemzetiség kutatását fölöslegesnek ítélte, addig Németország az egy száján át hevesen vitatta a fölvételeket, nem annyira saját határain belül akarván számba venni az amúgy már nagyrészt germanizált szláv és dán fajbelieket, mint inkább az egész világ kerekségén akarván megismerni saját nemzetiségét azon tagjaiban, kik vándorvágytól hajtva, szerte barangolják földgömbünket s idegen hazában is német szívósságai ragaszkodnak, legalább egy-két nemzedéken belül, fajukhoz. Heves, bár nem véres *) Olvasta a M. T. Akadémia II. oszt. ülésében 1871. márt. 6-án.