Szépművészet 3. (1942)

1942 / 11. szám - Molnár Ernő: Vita a városmajori templom körül

Aba Novák Vilmos zseniális művei. Monumentalitásuk lenyűgöző. Velük indul el útjára a korszerű magyar freskófestészet. Ez a művészettörténeti jelentőségük. Művészi értékük mellett azonban elmélyedésre kész­tetnek, azaz­ ájtatosságra indítanak. Aba Novák Vilmos művészete minden nagyvonalúsága mellett is közel áll a népi lélekhez. Leegyszerűsített és ki­­kristályosodott formáit a nép egyszerű képzelete is magáévá teszi. A mai képzőművészet arra törekszik, hogy forma­adása a szemléletes és a legegyszerűbb hívő számára is érthető legyen. Oly törekvés ez, amely az Egyház ájtatossági célkitűzéseivel teljesen megegyezik. Ennek a törekvésnek mesteri példái a szentély Szent Ist­ván falképei. Mindenkinek közkincsévé kell tennünk nemzeti szentjeink és hőseink alakjait és történetét. Ezzel a nemzeti öntudatot nagy mértékben fejlesztjük. Aba Novák ama középkori mesterek nyomán halad, akik árpádházi királyaink népszerűségét oly nagy­szerű módon fejezték ki. A színes üvegablakok méltán sorakoznak Aba No­vák Vilmos mester korszakalkotó műveihez. Árkayné Sztehlo Lili első üvegablakánál, a szentély Krisztu­sánál még kiütköznek a kezdetnek, a fiatalsággal magyarázható nehézségei. Ahogy a templom üveg­falaira rávonultak lassanként, egymásután a szentek seregei, úgy bontakozott ki benne mind szerencséseb­ben az a művészegyéniség, akire külföldön is fel­figyeltek. A fejlődést gyönyörűen lehetett látni ezeken a színes ablakokon. A művészi kár éppen abban van, hogy a fokozatos tökéletesedés nyomai vesztek el bennük. Gondoljunk csak a templomhajó középső, jobboldali, Pietát ábrázoló üvegablakára. Minő mély­séges bánat, lelki és formai szépség sugárzott ki belőle. Az orgonakarzat gyönyörű angyalai felragadták a lelket és vitték mind magasabbra és mind közelebb a Min­denható felé. De ugyanígy elsorolhatnám a többi üveg­ablakot, amelyek egytől-egyig, még a kezdet legelején is jóval túlszárnyalták az általános mértéket. Az üvegablakok káprázatos csillogása mélységes áhítatra indította a hívőket, valóban Isten házában érezhették magukat. Ezért szól az a rengeteg levél, melyet a rom­bolás napjaiban írtak a templom plébánosához, oly megrázó és megindító szeretettel erről a templomról, melyben nemcsak otthon érezték magukat, hanem át tudták magukat adni a mélységes áhítatnak. Ily megnyilatkozás egy munkásegyesület részéről: „A megdöbbenés vesz rajtunk erőt azon gálád táma­dásért, amely Isten házát, Főtisztelendőséged gyönyö­rűszép plébániatemplomát érte. A romokban heverő templom láttán könnyek tolultak szemünkbe." Egy tanító írja: „Szerény fizetéssel élő családos tanító vagyok, de a postautalványon adott jó pengőt meleg szívvel ajánljuk fel a nemes célra." Egy káplán írja: „Mély, egészen a könnyekig menő megindulással olvastam, illetve a rádióból hallottam, hogy kedves jó Plébános úr szép templomát a galád ellenség, milyen csúnyán megrongálta. Fájt ez az én szívem­nek is őszintén, mert hiszen ott mondtam primiciá­­mat." Egy hívő írja: „Javasolnám adakozásra felszólí­tani mindazokat, kik a most lerombolt oltár előtt kötöttek házasságot, továbbbá önkéntes, ingyenes munkára felkérni azokat a cserkészcsapatokat, melyek a régi kis kápolna alapozásánál közreműködtek." Az egyik művész írja: „Én is jelentkezni óhajtok és felajánlani, hogy amennyiben az én műveim is meg­rongálódtak volna, azok kijavítását vagy bepótlását a legnagyobb készséggel elvégzem, amint arra sor kerül. Mondanom sem kell, hogy ingyen. Újabb oltárkép megfestését is vállalnám." Egy gyermek írja: „Nagyon szomorkodtunk, amikor meghallottuk, hogy országunk egyik legszebb templomát lebonbázták az oroszok." Némelyek kifogásolták Pátzay Pál apostolreliefjeit. Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a domborművek csak ideiglenesen voltak a falra felhelyezve és elhelyezésük valóban nem keltett jó hatást. A tervező építész ezeket fülkeszerű kiképzésben gondolta elhelyezni, olyanféleképen, mint ahogyan azt a legutóbbi egy­házművészeti kiállításon láthattuk. Ez esetben elné­mult volna a gáncs, Pátzay Pál magasrendű művész. Apostolainak csupán elhelyezése volt megoldatlan. A templom helyreállítása során mód lesz ezen éppúgy segíteni, mint esetleges egyéb korrektúrákat elvégezni. Pátzay kiváló tehetségéről, épp egyházi alkotásainál szépen érvényesülő nemes formaérzé­kéről és elmélyült benső kifejezéséről hitet tesz magát a városmajori templomot díszítő két másik, nagyobbszabású műve, Sz. József-oltára és a hősök kápolnájában felállított Pietája. Ohmann Béla domborművű oltárai és homlokzati angyalai, Szent Antal szobra, Boldogfai Farkas Sándor Kis Szent Teréz-szobra, Molnár C. Pál szárnyas­oltárai, Pekáry István szentélyajtaja, a főoltár, mellék­oltár, gyóntatószékek, áldoztatórács és egyéb belső berendezési tárgyak egyrészt megfelelnek rendelteté­süknek, formáik pedig művésziek és az épülettel szoros összhangban vannak. A városmajori plébániatemplom alaprajzban, felépí­tésben, belső térkialakításban, berendezéseiben és díszí­tésében a liturgiai és ikonográfiai előírásoknak tökélete­sen megfelel. E mellett a maga egészében művészi alkotás, mondhatjuk, hogy valóságos múzeum, any­­nyira jelentőségteljes a magyar egyházművészet fejlő­désében. Ez azonban egy templomnak csak dicséretére válhat és semmiképen sem zárja ki azt, hogy ott ájtatoskodni ne lehetne. A kassai dóm valóságos múzeuma a középkori szobrászatnak és szárnyas- 254

Next