Szépművészet 4. (1943)
1943 / 1. szám - Szentiványi Gyula: Falkép-restaurálások
vannak és sok haszonnal hallgatta a képek technikai felépítésére, állapotára, helyreállítására és konzerválására vonatkozó fejtegetéseket. E sorok írója, aki több mint két évtizede gyakorló restaurátor, ezen a feledhetetlen tanulmányúton mélyítette el falkép-restaurátori ismereteit, amiért nagy hálával tartozik Mauro Pelliciolinak és Gerevich Tibornak. A falkép-restaurátori feladatok száma 1936-tól annyira megszaporodott, hogy például Deéd Ferenc az esztergomi állandó munka mellett Veszprémben, Feldebrőn és Kőszegen is hónapokig dolgozott. Veszprémben a helyreállított Gizella-kápolna régi falképeit fejtette ki a barok korbeli átfestés alól. Feldebrőn az altemplom falképeit tisztította és kötötte meg, gondosan körülvakolva a fennmaradt középkori falképtöredékeket. Ez a muzeális restaurálás a Műemlékek Orsz. Bizottságának költségén történt. Ugyancsak a Bizottság rendelte el a kőszegi Szent Jakabtemplom restaurálása alkalmával láthatóvá lett gótikus falképeknek a mészréteg alól való kifejtését és helyreállítását. E megbízásnak Deéd Ferenc, feleségének segítségével 1937-ben tett eleget s munkájának menetét részletesen ismertette „A kőszegi Szent Jakab-templom újonnan felfedezett freskóinak helyreállítása“ c. füzetében. Igaza van Deédnek abban, hogy a használatban lévő templomban sokszor el kell tekintenünk a muzeális restaurálástól, amely tilt minden kiegészítést s a feltárt freskóroncshoz csak tisztító és konzerváló szerekkel enged hozzányúlni. Viszont ha a kiegészítés egyes alakoknak a képbe való befestéséig terjed, még akkor is, ha az új festés a régi kép falsíkjánál mélyebben fekszik és ha világosabb színekben van is tartva, könnyen oda vezet, amitől Deéd is fél, hogy t. i. a restaurálás a XIX. századbeli rekonstrukciók színvonalára süllyed. A kőszegi restaurálás igen gondos munka s egyik jellemző példája annak a restaurálási módnak, amely ezekben az években sokak előtt népszerű volt. Bár két évvel később került rá sor, itt emlékezem meg Deédnek a pécsi ókeresztény földalatti sírkamarában végzett munkájáról. A kubikulum falképeit a beszivárgó víz hordaléka cseppkőszerű anyaggal borította el, amely igen erősen tapadt a freskóhoz és sok helyen elfedte azt. A freskót hordozó vakolat sok helyen elvált a faltól s lehullással fenyegetett. Ez a nagyjelentőségű műemlék komoly veszélyben forgott s karbahozatalát nem lehetett tovább halogatni. Deéd a tisztítást és rögzítést kellő szakértelemmel és lelkiismeretességgel végezte el. 1935—6-ban Királyfalvi Kraft Károly restaurálta a novai templom Dorfmeister-freskóit. 1936-ban a Dunántúlon a legnagyobbszabású munka a székesfehérvári székesegyház már régebben tönkretett, eredetileg Cymbalról festett bárok falképeinek restaurálása volt. Sándor Bélának jutott ez a feladat, a sok igyekezettel végrehajtott helyreállítás, melynek során a művésznek sok nehézséggel kellett megküzdenie, nem minden tekintetben elégítette ki a szakértőket. A győri székesegyház két mellékhajójában lévő figurális Maulbertsch-falképeket Királyfalvi Kraft Károly, a plasztika-festést Pandur József győri festő restaurálta 1936—37-ben. A rendkívül bonyolult technikával festett és igen rossz állapotban lévő freskó-mű súlyos feladat elé állította a figurális képek restaurátorát, akinek azonban az eléje tornyosuló nehézségeket nagyrészt sikerült legyőznie. Pandur a Dunántúlon több falképpel díszített templomot önállóan is renovált, részben a Műemlékek Orsz. Bizottságának megbízásából (Kemenesszentpéter, Mosonszentmiklós stb.). Sokat restaurált Borsa (Schutzbach) Antal győri festő is (Győri karmelita-templom, Zalaegerszegi plébánia-templom, Celldömölki bencés-templom stb.). A jáki templom XIII. századbeli freskóinak restaurálását, tekintettel a műemlékek nagy művészettörténeti jelentőségére, a Műemlékek Orsz. Bizottsága Mauro Pelliciolira bízta, ki e munkát milánói műhelye egyik legképzettebb tagjának, Pigazzininek segítségével 1937-ben végezte el. A freskók mintaszerű karbahozatala követendő például szolgál a középkori falképek helyreállításával foglalkozó hazai restaurátoroknak. A sümegi plébániatemplom Maulbertsch-freskóinak restaurálására Gerevich Tibornak 1937-ben sikerült a veszprémi püspöktől fedezetet szereznie. Ebben az építészeti szempontból igen szerény vidéki templomban van az ország legpompásabb bárok freskóműve. A másfél évtizeddel előbb, hazai restaurátoroktól végrehajtott „helyreállítás“ szánalmas eredménye után, Gerevich csak elsőrangú mestert volt hajlandó e feladattal megbízni, így esett választása ismét Pelliciolira, aki a munkát milánói műhelyének öt tagjával 1938 elején megkezdte. A mesterien festett, színpompás freskók minden szépségét új életre keltette a közel félévig tartó restaurálás s így e nagyszabású munka páratlan sikert aratott. Pelliciolinak olasz segédei mellett — Gerevich Tibor intencióinak megfelelően — egy magyar segéde is volt: Szentiványi Endre, aki rövidesen több jelentős munkánál értékesíthette Sümegen szerzett tudását. 1938-ban a gyöngyöstarjáni plébániatemplom XVIII. sz.-i falképeit Sándor Béla restaurálta. Ez év nyarán tartották meg a Bizottság tisztviselői nyírségi tanulmányútjukat, mely alkalommal mintegy négyezer négyzetkilométernyi terület kevésbbé ismert építészeti és iparművészeti emlékeinek tanulmányozása mellett nagy figyelmet fordítottak a képzőművészeti alkotásokra, köztük a falfestményekre is. Néhány középkori falfestmény mellett különösen a báji ref. templom bárok ornamentális freskóműveinek felfedezése volt