Szépművészet 4. (1943)
1943 / 10. szám - Oroszlán Zoltán: A Művészeti Múzeumok Barátai Egyesületének 15 esztendeje
1941- ben: Barabás Miklós, Női képmás; Rudnay Gyula, Lovasbetyárok; Rudnay Gyula, Cigányok mulatozása. 1942- ben: Egyiptomi mester a Kr. u. II. századból, Achátból faragott díszedényke (a dalmáciai Trauból); Telepy Károly, Út a poprádi tóhoz; Pállik Béla, Faluvége; Rudnay Gyula, Tearózsa csendélet. 1943- ban: Molnár József, Aligai szakadék; Greguss Imre, Kártyázó szegénylegények; Petri Lajos, Kodály Zoltán képmása (bronz). Az O. M. Iparművészeti Múzeum és a Magyar Történeti Múzeum számára vásárolt örök letétek. 1929-ben: Két fedeles tál kakas és tyúk alakjában, holicsi fajansz, 1750 körüli időből; Kelengyeláda, faragott és festett alakos díszítéssel Hunfalváról (Szepes megye), 1692-ből. 1931- ben; Ezüstkorsó, vésett díszítéssel és az Inczédi-címerrel Erdélyből a XVIII. század elejéről; Lepedőszél, vászon, színes selyem és aranyhímzéssel Erdélyből a XVII. századból; Ajtókopogtató, kovácsolt vas, a kolozsvári Szent Mihály székesegyház 1534-ben készült sekrestyeajtajáról, erdélyi munka. 1932- ben: Hatoszlopos imaszőnyeg, Kis-Ázsiából a XVII. századból; Aranyozott ezüst kupa, trébelt bibliai jelenetekkel, G. O. mesterjeggyel, Brassóból a XVII. századból. 1933- ban: Porcelláncsoport, színes festéssel, „A megzavart alvó“, F. A. Bustelli mintája, Nymphenburgból, 1760—64-ből. 1934- ben: Fajansz díszszekrényke, commode alakban, Tatáról, 1781-ből. 1935- ben: Aranycsokor (násfa), magyar munka a XVII. század végéről, régebben Esterházy Miklós herceg tulajdonában. Antonio Grassi, „Divathősök: gavallér és hölgy“, porcellánfigurák Bécsből a XVIII. századból. 1936- ban: Szentpétery József, Ezüst asztalkészlet (tál, két kanna, cukortartó), Pesten készült 1823-ban. 1938- ban: Habántál, 1682-ből kék-fehér festéssel; Habántál, ugyanolyan festéssel a XVII. század végéről; Üvegserleg, Sziléziából a XVIII. századból VI. Károly képmásával; Üvegserleg, Csehországból a XVII. századból IV. Ferdinánd metszett arcképével. Zsubrikolt magyar lepedőszél, a XIX. század elejéről. 1939- ben: Ham Sebestyén, ezüst kupa 1675-ből, oldalán diadalmenet ábrázolásával. 1942-ben: Tarcali Csikós Mihály, aranyozott ezüst pohár, vésett dísszel, 1600 körüli időkből. A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeumnak adott örök letételt: 1934-ben 3 darab selyemre festett vízfestmény, Kínából, a Ming-korszakból. Amint ebből a felsorolásból látjuk, az Egyesület tizenötéves fennállása alatt az O. M. Szépművészeti Múzeumot 43, az O. M. Iparművészeti Múzeumot, illetőleg a Magyar Történeti Múzeumot 21 és a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeumot 3 műtárggyal gyarapította. A vásárlások fenti számszerű eloszlása anyagi értékben is csaknem tökéletesen megfelel az alapszabályok rendelkezéseinek (4. §.), melyek szerint a „jövedelem kétharmadát az O. M. Szépművészeti Múzeum, egyharmadát pedig az O. M. Iparművészeti Múzeum céljaira kell fordítani“. Ha ezeket az adatokat különböző szempontból vizsgáljuk, azaz egy kis statisztikát állítunk össze az Egyesület örök lététeiről, akkor különböző eredményekre jutunk, melyek az Egyesület tevékenységének céltudatosságát igazolják. Így látjuk, hogy a Szépművészeti Múzeum számára vásárolt műtárgyak közül 31 volt festmény, 3 grafikai mű, 8 szobor (anyag szerint: fa 4, terrakotta 2, bronz 1, achát 1), könyvsorozat 1; az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Történeti Múzeum számára vásároltak közül fajansz, parcellán és üveg volt 10, arany 1, ezüst 5, textilia 3, fa 1, vas 1. De még érdekesebb eredményre jutunk, ha a műtárgyak eredetét vizsgáljuk. A 67 darab közül magyar és erdélyi eredetű 47 (42 + 5), francia 1, német és osztrák 7 (3+4, ebből biztosan magyar vonatkozású: Dorffmeister vázlata a soproni Szent Lélek-templom oltárképéhez): olasz 5, cseh 1, török 1, kínai 3, ókori egyiptomi 1, angol 1. Látjuk ebből az összeállításból, hogy az Egyesület működése elsősorban magyar értékek megszerzésére irányul, hiszen az örök letétül adott daraboknak több mint kétharmada magyar művész kezéből vagy magyar műhely köréből került ki, de ez a szám még gyarapodik azzal, hogy a német és osztrák csoport egy-két darabjának is, mint láttuk, erős magyar vonatkozása van. Érdekes következtetésekhez vezethet, ha az egyes múzeumoknak adott örök letéteket kor szempontjából vizsgáljuk. A Szépművészeti Múzeumnak adott 43 tárgy közül régi (Kr. u. III—XVIII. századi) volt 18, modern (XIX—XX. századi) volt 25. A régi műtárgyak közül 9 magyar volt (ebből 5 festmény, 4 szobor), a 25 modern örökletét közül csak 2 volt idegen, ezek közül is csak 1 volt festmény, a másik angol folyóirat első tíz évfolyama. Ezzel szemben az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Történeti Múzeum számára örökletétül vásárolt 21 műtárgy közül csak kettő volt újabbkori (Szentpétery ezüst asztali készlete és a XIX. század elejéről való varrott lepedőszél), a többi mind régibb időből származik. És közülök csak 6 darab volt idegen eredetű, a többi magyar származású. Tökéletesen megfelel ez az elosztás a két művészeti múzeum gyűjtési irányának, hiszen a Szépművészeti Múzeum egyforma arányban 193