Szociológiai Szemle 18. (2008)
2008 / 3. szám - VITA - Kovács László: Kisebbség és iskolázottság (Vita)
KOVÁCS LÁSZLÓ Az európai kisebbségek esetében gyakran a többségi csoporthoz tartozók viszonyulása határozza meg a kisebbség iskolai teljesítményét, ami adott országon belül is különböző lehet (Luciák 2004). Feltételezhető, hogy a romániai magyaroknál is a mindenki számára megközelíthető anyanyelvű iskolarendszer a Székelyföldön vagy az erdélyi jelentős magyar népességgel rendelkező városokban jótékonyan hat az iskolai teljesítményre; a szórványban élők egy része azonban kénytelen románul tanulni, ami időlegesen visszavetheti a teljesítményt. A későbbiekben - amennyiben a felsőoktatásban olyan szakot választ, amely nem hozzáférhető magyarul - a román nyelv alapos ismerete előnyére is válhat. A magyar középfokú és felsőfokú oktatásra is jellemző önkéntes szegregáció az 1970-es 1980-as évek erőszakos elnemzetietlenítő oktatáspolitikája fényében plauzibilis. A magyar felsőfokú oktatás azonban számos területen nem vagy nem megfelelő színvonalon hozzáférhető. A magyar nyelvű felsőoktatás expanziója üdvözlendő fejlemény az 1989-es változásokat követő Romániában, nem elhanyagolható azonban az a hátrány, amit a román szaknyelv és gyakran a román nyelv megfelelő ismeretének hiánya a későbbi elhelyezkedésnél - mindenekelőtt a Székelyföldön kívüli területeken - okoz(hat).7 AZ ÍRÁS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ KUTATÁS A romániai oktatási egyenlőtlenségek eldöntésére a szerző által választott kutatás a 15-29 éves korosztályt érintette. A felmérés összefoglalójául szolgáló Gyorsjelentés szerint a vizsgált korcsoportban 225.030 magyar és 1.464.251 román fiatal volt. A minta elemszáma 1917 amiből 1.196 magyar és 721 román. A román alminta — a Gyorsjelentés szerint - „természetszerűen” tartalmazza néhány roma, ukrán és szerb nemzetiségű személy adatait. A magyar almintában 97 százalék volt azoknak az aránya, akik magyar nemzetiségűnek vallották magukat. A fennmaradó három százalék közül 14 román, 10 német, 6 cigány és 4 más nemzetiségű volt (Csata és társai é.n.). A felmérés anyanyelv szerint differenciál, Pásztor azonban a kisebbségi létre vonatkozólag vonja le következtetéseit. Ha ettől is eltekintünk és azt is figyelmen kívül hagyjuk, hogy az egyéb nemzetiségűek úgy a román mint a magyar almintában vegyesen szerepelnek, amellett semmiképpen nem mehetünk el szó nélkül, hogy a magyar fiataloknak több mint tízszer (!) akkora esélyük volt a mintába kerülni, mint az adott korosztályhoz tartozó románoknak. A szerző a felmérés adatai alapján empirikus evidenciaként állapítja meg, hogy a Kárpát-medencében Magyarország jelenlegi határain kívül élő magyarok kisebbségi helyzete - Szlovákia kivételével - az iskolázottság területén nem jár együtt előnytelen helyzettel. Ideálisnak - a volt kommunista tömb országai közül a szlovén megoldás tűnik: azokon a településeken, ahol számottevő kisebbségi él, nem csak a kisebbségnek kell a többség nyelvét elsajátítania, hanem a többségnek is a kötelező iskolai képzés keretében tanulnia kell az adott kisebbség nyelvét. A szakkifejezések román nyelvű ismertetése még a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar oktatási nyelvű szakjainak többségén sem történik meg. 8 Emlékeztetőül: „A megfelelő mintavétel azt jelenti, hogy a vizsgálni kívánt sokaság minden tagjának egyenlő esélye kell legyen arra, hogy a mintába kerüljön ...” (Andorka 1997: 103).