Turán. A Turáni Társaság folyóirata 5. (1922)
1922 / 3-4. szám - Horváth Jenő: Anglia és a török kérdés
150 HORVÁTH JENŐ eszméje látszott életre kelni és az ibériai moszlim hatalom megdöntése, Granada 1492-i ostroma példájára már sejteni engedte, miszerint nincs távol az idő, mikor a Hagia Sophia tornyán is feltűnik a kereszt. A kétségtelenül nagyszabású gondolat mögött azonban közelfekvő konkrét kérdések rejtőztek. Az első kérdés mindenesetre az volt, hogy melyik lesz az a hatalom, amely a keresztárnyékában elhelyezkedni és Konstantinápoly birtokában a Levantéban döntő befolyást gyakorkorolni fog. Mert hogyha Oroszország dönti meg az ottomán birodalmat, akkor a tengerszorosokon át a már akkor is száz milliós orosz hatalom oly kaput nyer a Dardanellákban, honnan három világrészt fog uralni a Közép-tengeren, melynek vizében a fehér faj történelmének évezredei tükröztek. És abban a pillanatban, mikor Sándor cár a keresztény szövetség élén már a Közép-tengeren látta Oroszországot, vele szemben a nehéz sziklák tömbjeit látta útjába kerülni legszebb terveinek. Gibraltár akkor már évtizedek óta fontos állomása volt a brit gyarmatpolitikának. 1800 óta melléje sorakozott Málta szigete és a máltai sziklán máris egy levantei brit politika bástyái helyezkedtek el: észak felé a dardanellai vállalat, mikor Konstantinápolyi Napóleon francia császár mérnökei védelmezték, keleten a Szíriai vállalat, mikor Napóleon Egyiptomból Ázsiába vonult és végül délen az egyiptomi vállalatok, egyik a másik után, a deltában hajókkal és a szudáni oldalon brit- indiai csapatokkal, hogy India kulcsát a franciák el ne vegyék. Igaz, hogy akkor, mikor az Alexandria és India felől előnyomult brit csapatok a Nílus völgyében csatlakozást nyertek, áttörtnek volt tekinthető az a moszlim fal, mely Európát a mesés Kelettől a VII. század óta elválasztotta, de az áttörés csak Napóleonnal szemben történt meg, ki Sztambultszemelte ki az indiai hadműveletek alapjául. Napóleon bukása után Anglia visszavonult és örült, hogy »Európa rettentő napja leláldozott«. Helyébe a Szent Oroszország lépett, ugyanazon eszméket írván zászlóira, melyekért a brit nemzet rajongott, de ugyanazon eszméket festvén az angolok elé, melyektől azok Napoleon idejében visszariadtak. Konstantinápoly orosz birtoklása ugyanis