A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 4. KÖTET (1952)
4. kötet / 1. szám - AJTAY ZOLTÁN: Szénenergiagazdálkodásunk kritikai vizsgálata és szénbányászatunk komplex fejlesztésének irányelvei - HOZZÁSZÓLÁSOK
III. HOZZÁSZÓLÁSOK fogyasztók kénytelenek átállni a barnaszén fogyasztására. Nagyüzemszerűvé kellett tenni a barnaszénbányászatot annyira, hogy napi 20 ezer tonnára lehessen azt fejleszteni. Ebből egy másik probléma is adódott. Jelenlegi barnaszeneinknek csak 2000—2200 kg kalória fűtőértéke van s így nem bírják el a szállítást meleg úton való szárítás nélkül. A fogyasztók eddig barnaszénbrikettre voltak beállítva. De ha most az új, nagy létesítmények megépülnek is, akkor sem tudnak egyszerre nagy külfejtéseket és brikettgyárakat létesíteni. Tehát a nagyfogyasztók, a különböző gyárak és iparüzemek kénytelenek lesznek megelégedni a 2000 kcal/kg-os nyersszénnel. Ennek pedig az a következménye, hogy aki szenet akar kapni, annak át kell térnie tüzelőeszközei módosítására. Az előttem szólók rámutattak arra is, hogy az alapszükséglet biztosítása céljából esetleg szükségessé válik az olajnak szénből való előállítása. Tehát egy olyan iparág, amely a szenet nemcsak mint tüzelőanyagot, hanem egyben mint vegyi alapanyagot is felhasználja. Ehhez olyan szenek kellenek, amelyekben kátrány és benzin is van. Egy másik nagyfogyasztó lesz majd a kohó, melynek kokszszükségletét a barnaszénből előállított kokszból kell fedezni. De a koksz csak akkor használható, ha kénmentes és alacsony hamutartalmú. Tehát ezt biztosítani kell. Ebből adódik, hogy az erőművek annyit és azt kapják, amit a vegyipar már nem tud felhasználni. Ez kényszerítő körülmény, mely ellen felszólamlásnak helye nincs. A felhasználás tehát szorosan összefügg az energiagazdálkodással. Az erőművek csak olyan szenet fognak kapni, amelynek fűtőértéke csak kb. 2000 kg kalória. Az erőműveknek feltétlenül fel kell készülniük a magas hamutartalmú és kis fűtőértékű szenekre. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az üzemek ne igyekezzenek minden fogyasztónak egyenletes minőségű szenet szállítani. Ezeket a szempontokat gondoltam felemlíteni abban a meggyőződésben, hogy az egész világ széngazdálkodása is ezt az utat kénytelen követni. HANSÁGI IMRE hozzászólása: Ajtay Zoltán előadása alapján nyilvánvaló, hogy hazai szénféleségeink felhasználása tekintetében a feketeszén körül vita nem merülhet fel. Teljes feketeszéntermelésünk ugyanis a Sztálin-vasmű kokszellátására fog szolgálni. Vita tárgyát képezheti azonban az, hogy helyes volt-e a múltban és helyesen tervezzük-e a jövőre vonatkozóan lignit-, barnaszén- és minőségi barnaszéntermelésünket, illetve felhasználásukat. Mint a termelés felfutásából látjuk, hogy bár lignittermelésünk viszonylagos növekedése nagyobb mértékű a minőségi barnaszéntermelés emelkedésénél, az országos széntermelésben mégis legkisebb arányban vesz részt. Hiszen alatta marad a feketeszéntermelésnek is. Melyek tehát azok a tárgyi okok és akadályok, amelyek nem tették lehetővé, hogy minőségi barnaszéntermelésünket az eddigieknél fokozottabb mértékben emeljük, valamint azt, hogy a jövőben még nagyobb mértékű emelkedést irányozzunk elő. A tata-dorogi szénmedencékkel szemben fiatalkorú barnaszeneink, valamint lignitjeink terén kétségtelen előny az, hogy viszonylag kisebb mélységben települtek, így ezeken a területeken nagyobb bányaüzem átlag feleannyi idő alatt létesíthető, mint a tata-dorogi szénmedencékben.